Le kell amputálni?

-Jaaj, megsérültem! Levágták a kezemet!

-Nénó, nénó! Itt az orvos, nézzük a sebet!...Hmm. Rossz hírem van: ahhoz, hogy megmentsük az életét, le kell amputálni a fejét...Sajnos.

Kipukkadt belőlem a nevetés. Nem is tudtam akkor még, nemsokára milyen komolyra fordul ez a mondat.

Tegnap a fiúkkal fontos beszélgetésbe bonyolódtunk. Igencsak nehéz volt a szívem, látva néhány keresztény barátunk életében, hogy tértek lépésről lépésre a világ szerinti gondolkodásra. Fel se tűnt nekik, hogy igaz lett rájuk, amit az Iírás mond:

Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 2 Tim 4:3

Hányszor állított meg ez az Ige az évek során, és hányszor vizsgáltuk meg magunkat félve, nehogy ez megtörténjen velünk! Amit látunk magunk körül, sokszor épp azt mutatja, milyen reális ennek a veszélye. Sokan, akik velünk együtt indultak, útközben könnyebb tanítást kerestek maguknak. Népszerűbbet, szélesebbet, kényelmesebbet. És közöttük most már feltűnően sok a válás, különélés, házasságon kívüli kapcsolat. Mi történik velünk? Hova lett Isten? És hol vannak a bölcs tanácsadók?

...az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; …, tanítsanak a jóra;

neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket,

és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.Titus 2, 3-5

Itt jön a fej amputálása. Ha komolyan vennénk az Igét, ilyen tanácsadókat keresnénk, nem olyanokkal vennénk körül magunkat, akik megerősítik a szívünk csapongásait. Igaz, ebből rengeteg van, az előbbit meg nagyítóval kell keresni. Mégis nagy a felelősségünk mindkét oldalon. Ha tanácsot kérünk, kihez fordulunk? Jól gondold meg, hogy mire visz a tanácsadód tanácsa. Ha pedig tőled kérnek tanácsot, mire visz a tied? Belekergeted asszonytársadat egy válásba, mert könnyebb az, mint újraformálni, Istenhez igazítani a szívünket, vágyainkat? Amputálni vagy megműteni? Mit tesztek, tanácsadók? Hova toljátok azt, aki hozzátok fordul? Isten karjaiba vagy a bűnbe? Felelősek vagyunk egymás házasságáért is, ha szerepet kapunk annak alakulásában. Jaj, mennyi a hamis tanácsadó, és milyen rombolást végez, ha a “viszkető füllel” találkozik! És akkor ahelyett, hogy segítene megmenteni, megerősíteni a másik házasságát, beleönti a fülébe a világ válaszát: válj el, “mert megérdemled”! A hamis tanács árát persze nem ő fizeti…legalábbis most nem. Majd egyszer minden szavunkkal meg kell állnunk Isten előtt.

Amikor itt tartottunk, Ábel megjegyezte:

-Ez olyan, mint amikor a játékban az orvos azt mondta, hogy ‘ahhoz, hogy megmentsük az életét, le kell amputálni a fejét.’ Igaza volt.

 De nem könnyebb beállni a világ diktálta tempóba? Dehogynem! És mennyivel elfogadottabb. Ma már a a gyülekezeten belül is fura, ha valaki nem a “Frauenqote” és egyéb népszerű törekvések bűvkörében él, és persze mindezt lehet sokmindennel indokolni. De tényleg szükségszerű beállnunk a világ sodrába? Tényleg lehetetlen, hogy a feleség otthonteremtő legyen? Lehetetlen, hogy ő legyen a gyerekek fő forrása a világ megismerésére? Lehetetlen vagy csak kényelmetlen a gondolata annak, amit ránk bíz Isten Igéje? Nem csupán kifogások, amikkel magyarázzuk az álláspontunkat? Kísértés volt ez sokszor- nekünk is.  Sokan furcsán néznek, amikor látják a névjegyemen, hogy “Otthon tanító anyuka, jogász”. Jó lenne lassan, kis lépéseken át megérteni, mennyire komolyan gondolja Urunk, mikor a házasságról tanít, hogy nem megy másként, mint ahogy Ő leírja. Hogy nem megaláz, mikor elmondja, mi a szerepünk, hanem megment a biztos csődtől…Még sokmindent lehetne itt elmondani, de mindenki gondolja tovább maga a fenti Igéket és a saját életét.

Keressünk magunknak bölcs tanácsadókat. Legyünk bölcs tanácsadók.

Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Ézsaiás 26:9