Egy kedves szerzőm, E. Fitzpatrick könyvét ajánlom. Amit leiirok, nem az ő szavai, hanem amit én megértettem belőle. Arról, hogy mire neveljük keresztény (-tyén) szülőkként utódainkat. Nem a szokásos megoldási vázlatokat, vagy azok újabb változatát adja a kezünkbe, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg a mai keresztény családok általánosan elterjedt nevelési szokásait. Hogy miért? Akkor most jön az a rész, ahol egyénileg kell megválaszolnunk a feltett kérdéseket.

Mit válaszolna kamasz gyermekünk, ha megkérdeznék, mit jelent keresztyénnek lenni? Talán valami olyasmit, hogy "azt, hogy Jézust behiivod a sziivedbe". OK, de ez mit jelent? "Hát, hogy kéred a bűneid bocsánatát," De mégis, mit bocsát meg? "A rossz dolgokat, amiket elkövettünk...".Például? "..." Miért bocsátana meg Jézus neked? És szerinted mit szeretne tőled Ő? "Hogy ne kövessek el rossz dolgokat..., hogy jót tegyek másokkal, hogy ne járjak rossz társaságba..."
Persze ez lehet túlzás, nem minden gyerek ezt válaszolná, aki keresztyén családban nőtt fel, de a hiivő családok gyermekeinek 60-88%-a később vagy egy cselekedet-alapú vallási csoportba kerül (pl. mormonok), vagy elfordul a hittől és a saját útját járja.
De vajon mi mire neveljük a gyermekeinket? Nem arra, hogy aki Jézust szereti, az nem üti a tesóját, meg hogy Jézust szomorúvá teszi ez a viselkedés, meg hogy "Legyél jó, ne legyél olyan, mint azok. "
Miért tagadná meg valaki önmagát és lenne más, ezért?
Nem arra neveljük őket ilyenkor, hogy a viselkedésükkel nekünk és a környezetünknek okozzanak megelégedést, hogy formálják ilyenre az arcukat, a külsejüket...de nem megyünk el a lényeg mellett? Nem azt taniitjuk akaratlanul is, hogy Isten akkor örül, ha jók- jók, a jóságért magáért? Miben kükönbözik a taniitásunk egy jó erkölcsű más hitű anyukájáétól? Hogy mindezt Jézus kedvéért tegyék? Elég ez a különbség?
A Biblia nem a jó és rossz emberekről szól, és nem törvényt akarunk adni a gyerekeknek. A Róma 3,23 szerint mindnyájan esélytelenek vagyunk. De Isten minket, radikálisan bűnösöket szeret radikális szeretettel. Ez a kegyelem üzenete. Egy ilyen üzenetért már érdemes élni, érdemes továbbadni, sőt, érdemes meghalni is. Ez nem fullad ki az ifiórák zenéjének elhalkulásával, és nem gyengül meg akkor sem, ha kilépnek a szülői házból, és maguk keresik az útjukat,
Ezt a radikális kegyelmet kell taniitanunk, mindenben, Isten személyét úton-útfélen, jártunkban-keltünkben, éjjel és nappal, minden bukásunk és felállásunk, minden jó és rossz és öröm és bánat, és mindezek feldolgozása által. (Ez az otthoni taniitványozás egyik legfőbb előnye, hogy ezt valóban élet szinten tehetjük meg, nem pedig a rövid és zsúfolt estékre és hétvégékre korlátozódik a hitünk előttük és velük való megélése.) Vagyis meg kell tanulni és taniitani nem méricskélni, hanem bűnt vallani, és elfigadni a kegyelmet.
Nagyjából erről szól ez a könyv nekem és szerintem, és ezzel a megjegyzéssel ajánlom mindenkinek, aki ezirányban valami többet, mást szeretne adni...
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16