Tohono O'Odham Wapkial Ha-Tas

Na, és az meg mi? Kérdi az Olvasó, ha nem aludt még el a cím olvasása közben. Akit azonban inkább felcsigázott, annak elmondom, mi ez. 

Tohono- "sivatag". O'Odham: "nép".  

Wapkial Ha-Tas: Cowboy Ünnepség (fesztivál). 

A háttérben a sivatag, ott van Sells

A Kitt Peak Obszervatóriumból láttuk meg először a salakos-köves , Creasote bokros sivatagban végtelennek tűnő egyenesként csíkot húzó szürkés út mentén Sellst,a poros kis falut, ahol a következő 4 napot töltjük. 

Ez a csillagvizsgáló már a Tohono O'Odham rezervátum területén van, ezértsajátos feltételek közt működik. De erről talán külön írok a többi csillagászati élményünkkel egy csomagban. Most csak annyit, hogy itt Tucson környékén van a legsötétebb égbolt, és ez az egyik legmagasabban fekvő pont. Ez nekünk azért is jó, mert a bicajokat lekapva 16 mérföldön át lehet "konszolidált downhillezni"-ahogy ezt én nevezem. 

 A völgyben napközben 28-31 C a hőmérséklet, hajnalra kb. 12 fok köré hűl a téli levegő. 

Chili Popped-Up Bread (azaz pörköltes lágos)

Sells... aki olvasta Kayentáról a 2012. évi bejegyzést, hát, kb. olyan itt is. Rengeteg Prickly Pear kaktusz (a fajtagyűjtésünkben már 14 különféle Prickly Pearnél tartunk!), por, kő, szegényes házak, döngölt padló, öreg truckok, utcai navajo bread (azaz magyar lángos)-árusok, a helyi specialitás a lángosba csavart marhapörkölt. Rögtön tudtm, hog szeretni fogjuk őket:)- viccet félretéve, tényleg nagyon közel állnak a szívemhez nemcsak ők, de  a navajok is, hozzájuk is többször visszatértünk az évek során, és ha lesz időm befejezni azt az írást, itt is fent lesz néhány érdekes találkozás velük. 

Csütörtökön érkrztünk g hatalmas üres parkolóba a puszta közepén, ahol ingyen alhattunk is. mobil WC-k és nehezen megtalálható, de iható víz volt nem messze. 

Ovis "roping", vagyis lasszózás

Másnap az óvodások falovat szelidítettek, meg bocit hajtottak, aztán elmentünk a helyi sportközpontba az 5, ill. 10 km-es FUN RUN-ra. tényleg fun volt, merthogy a z indulási idő a saját szavaik szerint "indián 12 óra" volt, azaz 11-től 12:30-ig ki, hogy értelmezte. 

Az egyébként simán belefért, hogy amikor megjelentünk a Pow Wowon a 9-re hirdetett reggelire, akkor még a szervezők se voltak sehol. Olyan 11 körülre lett kész a reggeli, mi akkor már sajnos máshol voltunk. De olyan szeretettel fogadtak minket- az egyetlen családot, aki nem közülük volt-, hogy ezen csak nevetni tudtunk.

A futáson tehát utolsóként indultunk, mert a nevezés zárása előtt kevéssel ugyan odaértünk, de ez egyben azt is jelentette, hogy mivel nem egyben indult a mezőny, hanem folyamatosan, ahogy érkeztek a nevezők, így volt, aki már egy órája futott, mikor mi elindultunk. Hát, ez tényleg vicces volt. Aztán a 6. km-nél a sivatagi műútról levitt a verseny a sivatagi homokutakra. Kaktusz, Ocatillo, Cholla, Creasote, kő és hő. 

És kb 2 km-enként valaki egy truck mögül előkerült, hogy vizet adjon és megnyugtasson, hogy jó helyen vagyunk.  

Az utolsó km-nél pedig elszórtan 2-3 szakadt házikó, telepek, lesújtó szegénység- a falu kb. 30000  lakosának mintegy kétharmada él elszórtan a sivatagban. 

A Tohono népről még fogok külön is írni nemsokára, ide nem fér bele minden.

A célnál ke(d)vesen integettek, megkaptuk a törzsi pólónkat, aztán bedobtunk egy Pop-up Breadet Chilivel (ez a marhapörköltes lángos), és irány vissza a musztángokhoz.

Amikor visszaértünk a rodeóra, már élesben ment a küzdelem. Én még ilyet nem láttam (15 éve Barcelonában nem volt elérhető áron belépő). Tényleg durva volt. 

Aztán "roping", vagyis lasszózás, a legjobb páros 

2mp alatt fogta be a vadmarhát (egyik lovas a szarvára, másik a hátsó két lábára hurkolt).  

A leggyorsabb a csoportos vadbika-befogás volt, amikor 5 férfi (vagy nő) lovon és gyalog üldözőbe vette a marhát, aztán az egyikük ráugrott, leteperte (legalábbis ez volt a terv), és valaki ráült, majd egy adott pályán kellett kiirányítani a térről. A másik, amikor egy ember teperte le a vadat, és össze kellett mind a négy lábát kötözni. 

Folyamatosan, egyre izgalmasabban mentek a fordulók, az utolsó nap már tényleg lélegzetelállító mutatványokat produkáltak. A végén már szinte cowboynak (-girlnek) éreztük magunkat.

Közben belecsöppentem néhány helyi kosártáncos csapatba, meg egy Tamales-evő versenybe, ahol igen nagy számként ünnepeltek mint egyetlen európait, és amikor megtudták, hogy nem ettem még Tamalest, teljesen odavoltak. Éljeneztek, sőt valaki azt javasolta, fizessenek nekem 100 $-t. Ezen aztán mindenki jól szórakozott. 

Miután ellestem, hogy eszik a tamalest, nagy élvezet volt. Persze nem én nyertem, de megint jó pörköltes kukoricakását ettem kukoricacsuhéból kibogozva.

Az éves felvonulás: szépségkirálynők, veteránok, az Év Bébije, polgármesterek, törzsi vezetők, népfőiskola, rezesbanda, és a legkülönlegesebb: a 95 éves bácsi, aki ideköltözött, megtanulta az O'Odham nyelvet, majd lefordította  az Újszövetséget. Egy misszionárius párral leírták a nyelvüket, és így 1983 óta van írásuk. 

A mai iskolások már tudnak O'Odhamul betűt vetni, és a saját legendáikat olvasni. 

U.S. Veteránok

Baby Boy of the Year

Este koncert és csoport-tánc, ami egy egyszerű körtánc, jobb-bal, és újra, de mindenki részt vehet. Az alkohol nem volt probléma, mivel régebben az volt, ezért az egész rezervátumban tilos volt alkoholt árulni. Legközelebb másfél órányira van italbolt. De ez nem oldotta meg a fő problémájukat...erről majd a külön cikkben.

A Pow-Wowról még nem is írtam. A denverihez képest, amit 4 éve láttunk, ez igen kicsi verseny volt, ilyenkor a különböző törzsek ruhabemutatót tartanak, "Isten-táncot" járnak, aztán táncverseny , törzsi dob- és énekverseny (inkább kántálás, szövege nincs, ahogy lehet látni a vadnyugati filmekben), a végén pedig össztánc. Ez is 3 napos ünnepély volt, ingyen belépéssel, Menudo (marhagyomor és pataleves) ill. bablevessel meg hideg innivalókkal. 

Az utolsó este a búcsú-beli játékook, körhinták 3 órát ingyen üzemeltek, és a "nép" (így nevezik magukat) meghívott minket egy szuper indián vacsira. 

Találkoztam egy nénivel, aki a nagymamámmal egy évben, 1924-ben született. Megszorongattam a kezét, megsimogattam és nagyon kkülönös volt az egész... elképzeltem, ahogy ebben az indián faluban rugdalózik egy kisbaba, és ugyanakkor Kemenesmihályfán egy kis fehér lányka, és leélnek 94 évet, ó, milyen különböző életek, önmagában is megrázó végiggondolni..., és most itt találkozom vele, és a szemem előtt van Magyarországon a drága kicsi nagymamám is, akinek ugyanilyen selymes és vékony  a kezén a bőr, és aki ilyen szép nyugodtan néz a világra, mint aki már megágyazott magának valami sokkal szebbre.

Hát, most befejezem... Jelentkezünk még!

Kulonos vezetes Navajo foldon

A Monument Valley fele tartottunk, de rank esteledett mar majdnem, es mivel vasarnap volt, nagyon szerettunk volna eljutni istentiszteletre. Eddig mindig a GPS segitsegevel talaltuk meg a legkozelebbi nekunk jo gyulekezetet, de most delutan 4-kor azt irta ki, hogy 70 merfold a kovetkezo baptista templom. Ekkor ertunk egy kisvarosba. Beszaladtunk a helyi Burger Kingbe, hogy az ott dolgozokat megkerdezzuk, van-e itt templom. Egyertelmu nem volt a valasz. A GPS is egyezett ezzel. Megis valamiert ugy gondoltuk, teszunk egy kort a mellekutakon. A latvany szomoru volt, rendezetlen udvarok, santa kutyak, foldutak, poros hazak, fel autok kozott mezitlabas gyerekek, es semmi elet egyebkent. Itt a varosokban is szinte mindig odajottek keregetni, de mondtak elore a helyiek, hogy ne adjunk nekink penzt, csak etelt, mert csak elisszak...na, szoval mentunk, mentunk. Egyszercsak meglattam 3 keresztet egy dombon. Odagurultunk, es befutottam az utcaba (a lakobusszal nem mertunk bemenni az ut rogossegi szintje miatt). Egy pici fatemplom volt, a flagstaffi Indianmisszio temploma. Egy Corrie Ten Boomra hasonlito neni jott ki, es roviden elhadartam, mi jaratban vagyunk. Mondta, hogy itt 5-kor lesz istentisztelet a helyi indianoknak, de jojjunk csak batran.

Kayenta Bible Church

Hat, jottunk is. Egy elo hitu navajo ferfi volt az igehirdeto, a teremtes 6 napjarol beszelt, hogy az tenyleg 6 nap, nem pedig 6 milliard ev (ahogy azt egyebkent a Nemzeti Parkookban tanitjak). Persze a tudomany se mondja biztosra, csak abbol indulnak ki, hogy ha ez igy haladt, mint ma, akkor ennyi kellett a Colorado folyonak, hogy megfaragja a Grand Canyont. Mindenesetre helyi peldabol volt boven neki:). Az elejen a vendegek (azok mi voltunk) tiszteletere a Come, Thou Jesus c. baptista, es magyarul is enekelt eneket enekeltek el Navajo nyelven. Fantasztikus, hihetetlen, megrazo elmeny volt. Aztan az igehirdetes navajo es angol nyelven...es utana meghivtak indian vacsorara minket. Egyszeru etel volt, kb. bableves langossal.
A gyerekek az istentisztelet alatt az alagsorba mentek a fent emlitett nenivel es egy indian anyukaval, es kb. 15 navajo gyerekkel. Minden korosztaly egyutt tortenetezett, rajzolt, rohangalt.
A fiuk utana azt mondtak, ez volt eletuk legjobb gyerekoraja, es szeretnenek mindig idejonni. Lent csak padok es szekek voltak, papir es szinesek. Megkerdeztem, mi volt olyan jo...hat, hogy a neni olyan szeretettel meselte a tortenetet, es hogy rogton lettek barataik. Sirtak, mikor elmentunk. Az egyik kislany kulon visszajott, es odaadta a telefonszamukat.
\eletem egyik legemlekezetesebb istentisztelete volt es.

Navajo kislány

Navajok es Hopik foldjen

Most egy nagy ugrassal a Navajok es Hopik foldjen termunk...HOPPP! -persze nekunk ez sokkal hosszabb es rogosebb ut volt, de mindent nem tudok leirni.
A Navajok es Hopik ket indian torzs Utah es Arizona (es New Mexico) videkein.
A Mesa Verdenel mar irtam, hogy az oseik, az un. Pueblok 1300 korul elhagytak a Mesa Verde homokko csodait, es lekoltoztek a volgybe, hogy ott aztan szetszorodjanak, es legyenek beloluk Zunik, Hopik, Navajok, Apache-ok, es a tobbiek. Kesobb, a Canyonlandsban, a Zionban, a Capitol Reefben es a Grand Canyonban is ugyanezt a tortenetet hallottuk, tehat nyugodtan mondhatjuk, hogy kb 1000nmerfoldes korzetben valamiert (senki nem tudja az okot) minden indian ossel ez tortent azokban az evekben. Persze sokaig nem eltek ott sem bekeben, mert 1500 korul meg jottek a spanyolok, es ok keztek el zargatni oket. Igy kerultek  a Navajok is E-K-rol ide, Arizonaba, allitolag. Nagyon ratermett lovas nep volt, aztan a helyfoglalas miatt itt sok ellenseget is szereztek.
Ma mar bekesen elnek egymas mellett a Hopikkal, szomszedos rezervatumukban.
Tube City egy olyan varos, ahol a ket nep foldje osszeer. itt az ut egyik oldala meg Navajo, a masik mar Hopi fold. itt voltunk a helyi piacon, ami meglepetesunkre es kis csalodast okozva erosen hasonlitott pl az Ecseri piachoz, a hasznalt elemtol kezdve mindenfele vacak-arusok kinaltak portekajukat, illetve szamomra erthetetlen modon kinai muanyag gepfegyverek es egyeb odanemillo targyak sorakoztak az eredeti indian nenik kezzel keszitett nyaklancai, fonatai kozt. Sajnos az egyik ilyen neni tol vegul nem vettem meg az olcson kinalt szep nyaklancat, ezt kesobb nagyon sajnaltam. O pl. nem is tudott angolul, de nagyon kedves volt.
Nagy meglepetesemre az origi indian etel egyik resze a "magyar" langos volt! Persze ok is meglepodtek, mikor mondtam, hogy meglep, hogy ezt nem csak nalunk lehet kapni. Persze a sult barany es sult kukorica rajta nagyon indianos volt, de akkor se tudtam egyhamar napirendre terni efolott. (Itt ugy hivjak, hogy Navajo bread vagy flatbread.)
...
A Navajok nagy kettossegben elnek. egyreszt sok az allami finanszirozasu epulet varosaikban, iskolak, kulturhazak, muzeumok, es ott a McDonald's es tarsai is, masreszt viszont nagy a kosz es a szegenyseg. De ok azert raereztek a nagyvarosi let izere. Csak a mekiben pl. alig latni feher embert. az egyikkel beszelgettem, bekeben elnek, csak neha vannak kisebb feszultsegek a sapadtarcuak es  a rezboruek kozott.

A hopi falvak viszont nagyon elszigeteltek, es az itt elok erre tudatosan vigyaznak is. ezt atelhettuk a First Mesa, Second Mesa es Third Mesa kohazai kozt is. A First Mesa egy mesa (sik teteju komagaslat, itt sok van belole a kicsitol a hegy meretuig), amin 3 apro faluban 90-en laknak. Fenykepezni mar az oda vezeto uton is tilos, ha rajtakapnak, elkobozzak a gepet. A Visitor Center egy STOP tabla es egy kezzel festett felirat, hogy a latogatok nem mehetnek tovabb. Egy helyi holgy jon kalauzolni minket, aki Gyiklany nevre hallgat (van angol neve is, mert a korhazbol csak ugy engedik haza, de az igazi indian nevet egy nevadasi ceremonian kapja kesobb, unnepelyesen). Itt klanok szerint tartjak oket nyilvan, magantulajdonuk nincs, csak torzsi tulajdon. hituk szerint a szellemek (az isteneik szellemei) februartol juliusig vannak ott a helyiekkel, juliusban pedig eltavoznak a messzisegben lathato Mount San Franciscora. A szertartasokat ekkor a kivakban tartjak (ld. korabban a Mesa Verde leirast), ezen a nok es gyerekek is reszt vehetnek. Egyebkent titkos, csak a ferfiak jelenleteben tancolnak a kozossegi teren.
A kohazak nemelyike az 1300-as evekben epult es meg ma is lakjak. A Walpi nevu faluban nincs vezetekes viz, se aram, ok akartak igy a hagyomanyok tisztelete miatt.

Walpi ma

A Third Mesa legregebbi falvaban is igy van, bar nem hiszem, hogy az o megoldasuk, hogy tartalykocsikon hozatjak a vizet, sokkal hagyomanyosabbnak lenne mondhato...itt egyebkent talaltunk nehany kulonosen erdekes kezzel festett cserepedeny-darabot is, amin eredeti hopi miintak voltak, lehet, hogy akar regeszeti erteke is van, de sajnos elotte meg kellett igerni, hogy semmit nem gyujtunk, es hat az igeret szep szo...
Azert nem szabad felvenni semmit, mert sok aprosag, akar szemetnek latszo targy is (fel keshudiohej, kettetort perecke) imakeres jelkepe lehet. Ok igy imadkoznak, hogy egy-egy targy viszi az imadsagukat...aztan a sracok, mikor nem engedtem meg, hogy osszeszedjek ezt a kincset, viccet faragtak ebbol, es minden uvegszilankra, elszort colasdobozra (ezekkel tele voltak a fold-utcak es terek) azt mondtak, biztos ez is imatargy...hat, igen, sok szemet volt, a jatszoteren is, ami egyebkent a legszebb volt eddig, amin voltunk (ez megint az allami oldala a falunak).
Hat, most ennyit errol a furcsa, izgalmas es vonzo egyvelegrol.

Mesa Verde es az Arches

Sokaig nem jelentkeztem, tudom. Ennek oka, hogy elindultunk varva vart turankra, ami egeszen Arizonaig, sot talan Californiaig visz bennunket. Ritkan vagyunk civilizalt helyen, internetet is leginkabb csak a heti egy-ket varosi gyorsetterembe betereskor hasznalunk, egyebkent a lakobuszban fozok, es csak neha megyunk varosba feltolteni a keszletunket es kommunikalni...
Kb. egy honapig leszunk uton, es ezalatt foleg tortenelem, kornyezet es angol oraink lesznek, de visszuk az egesz iskolat, a matekot es magyart se szeretnenk elhanyagolni.
Amikor elindultunk Denverbol, okt. 5-en, egy kozeli helyen ejszakaztunk egy Walmart parkolojaban. Reggelre leesett az elso ho. Meg jo, hogy barataink az utolso pillanatban elattak bennunket teli holmival...
Aztan felszerelkeztunk, es 2-3 nap alatt elertunk Mesa Verdebe. Ez egy gyonyoru park, oriasi, az erdeszhaztol a latnivalokig 35 perc az ut. Meg Colorado allamban van, de mar latni a tetejerol Utah hegyeit.
Kr.u. 600 koruli telepuleseket talaltak itt, a mai Hopi, Navajo es Zuni torzsek osei laktak itt. Kozos es politikailag korrekt neven Puebloknak neveztek el oket. Agyagbol es az itteni voros-feher homokkobol epitkeztek. Aztan 1000 korul lejjebb mentek, es kb 1300-ig a sziklak oldalaba/-hoz epitettek otthonaikat. A homokko retegeken atszivargo tiszta esoviz szivargo forrasainal telepedtek le, igy mosokonyhajuk ises furdojuk is volt. A hazak teteje maga a sziklaterasz volt, illetve tobb mint 50 szobat meg bevajtak-falaztak a sziklauregbe.
15 m magas letran kellett felmaszni a ket szint kozott, ez eleg izgalmas volt a fiukkal. Ennel csak az volt felelmetesebb, amikor Abellel egy kopupra kellett felmaszni, ami alatt felelmetes melyseg tatongott. Aki tudja, mennyire szeretem a hegyeket, az talan helyen ertekeli ezt a mondatomat:))).
Az itteni Nemzeti Parkokban kulon munkafuzetet kapnak a gyerekek, ami korosztalyokra bontva feladatokat tartalmaz a parkkal, az Indian Muzeummal, az allatokkkal, novenyekkel, termeszetvedelemmel kapcsolatban.
Ha kitoltik, eskut tehetnek egy igazi Rangernek (parkor-idegenvezeto), es Junior Rangerre avatjak oket.
Igy nagyon lelkesen tanultak, figyeltek vegig, es meg is lett a jutalmuk, felavattak oket, igy most mar Mesa Verde Junior Rangerok.
Aztan tovabbgurultunk az Arches Nat. Parkba. kulonos elmeny volt ujra latni a helyet, ahol Tibi 30. szulinapjat unnepeltuk akkor meg kettesben egy kis satorban.
Ujra lenyugoz ez a taj voros kohidjaival, kobuckaival, a szinbek valtakozasaval-hol zoldeskek, hol voros, hol szurke a taj, amit most meg az osz szinei diszitenek kulonleges-tarkava.
Most nagy vihar tort ki, ezert leereszkedtunk a helyi kisvarosba, Moabba, es itt egy igazi nagy sulinapot tartottunk a konyvtarban, a vegen pedig mindenki jutalomjatekot -az enyem most ez.
Szoval, ne adjatok fel, irok meg, csak most ritkabban.