Angyalok és cápák

Tavasz volt Coloradoban, de Parker és a Mile High City erről tudomást sem vett. Május eleje volt, közelgett a szülinapom, ilyenkor mindig már illatos langymeleg fogad odakint. Ám ezen a napon, amikor  a garázson keresztül kiléptem a reggeli futóösvényemre, hirtelen a félméteres hóban találtam magam. Áááá! és mégegyszer: Ááááá! ...
Szeretem a hegyet, egyik lételemem, de az én májusom nem lehet ilyen! MÉG ITT SE, a Rockies tőszomszédságában. Ehhez már máe lelkiállapot kell, mint az én májusim.
3 nap múlva útnak indultunk Florida felé (az igazság az, hogy egyébként is ez volt a terv, ez a reggeli sokk inkább csak érzemi rákészülésnek mondható...).

A Mammoth Cave-en, St. Louison- ahol a kerek számú szülinapom ért-, keresztül végül pár hét alatt elértünk a Florida Keys-ig. Mesélhetnék a marathoni teknőskórházról, vagy a korallmerülésről (scuba diving), a tornádó farkáról, ami biciklin ért minket, vagy a Kubához legközelebbi partról és havannai szivargyárosokról, de ma reggel futás közben a cápás történetünk ugrott teljes erejével a szemem elé, hát azt mondom most el.

A Keys valamelyikénél hullámoztunk. Matyival, aki akkor 9 éves lehetett, egyre beljebb mentünk. Hamarosan rossz érzésem támadt, szóltam neki, hogy most már forduljunk vissza. El is indultunk a hullámokon keresztül, közben csak néha láttuk a partot. Egyszercsak heves integetésre lettem figyelmes. 

Két fehér ruhás alak állt a parton, és integettek.

 Füleltem, mit kiabálnak. "Shark, there is a shark!" Matyi ekkor úgy 5 méterrel mögöttem lehetett. Hátranézett és eszméletlen úszásba kezdett. Teljes erőmből felé indultam, és amikor elkaptam, nagyot rántottam rajta. Ekkor eltűnt mögüle az uszony.

Mintegy álomban, gyorsan kiértünk a partra. Még láttam a két fehérruhást, és megkérdeztem, mi volt ez. Igen, ez a fajta megtámadja az embert. De nem volt nagy példány. (Hahh, milyen megnyugtató, nem?!) Hogy miért fordult vissza, azt ők se értik. De elment.

Eltelt egy kis idő, mire feleszméltem. Sehol nem voltak. Se cápa, se a fehérruhás megmentőink. 

Különös nyugalmuk és kedvességük belém égett. Azóta se hagy nyugodni a gondolat, hogy angyalok voltak. 

Guruló Iskola 2017/ 10 Grand Canyon, Phantom Ranch: Rim to Rim gyerekekkel (S)

 Grand Canyon 'rim to rim', azaz a peremtől a folyóig és vissza. December 20-21.

A lenyűgöző Grand Canyon indulás előtt

Ezt a túrát először 2002-ben tettük meg, akkor még gyerekek nélkül és egy nap alatt. Nyár volt, és amikor a déli peremtől a Bright Angel túraúton az Indian Gardenen át végül leértünk az 1500 m-rel lejjebb fekvő Colorado folyóhoz, kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy még aznap vissza is fordulunk, és visszafelé is megtesszük a másfél km magasságkülönbséget, csak ezúttal felfelé. Ugyanis nem volt kedvünk egymástól elszeparálva, egy fiú- és egy lányszobában aludni.

Napkelte után indultunk, azaz olyan 6 körül, és este 9 felé értünk vissza hullafáradtan. Egy nagy tömb amorf sajt (a Death Valley hőkamrája olvasztotta meg) és kenyér volt nálunk, meg egy-két gallon viiz. 

A nagy szintkülönbség miatt lent egész más klima van, mint fent, és a szervezetnek sem egyszerű feldolgozni, de a legfurcsább, ami egyben a legnagyobb nehézség is, hogy ez a "negativ hegy" szokatlan próba elé állitja azokat, akik egyébként mondjuk hozzá vannak edződve, hogy ilyen magasságokba kiránduljanak. Itt ugyanis először mész le kb. 6-8 órát, majd a maradék energiádat kell a felkapaszkodásra használni, ami megint egy 8-9 órás túra.

Mule Deer a startnál

Indulás a S Kaibab trailen

Most ezt a gyerekekkel tettük meg, és azért döntöttünk a folyónál a Phantom Ranchban alvás mellett, mert decemberben nagyon rövid  a nappal, a kanyon viszont túl szép ahhoz, hogy 3-4 órát sötétben gyalogoljunk benne. Nagyon jó döntés volt, csodálatos élménnyel ajándékozott meg Teremtőnk a lenti éjszakában is.

Lefelé a S Kaibab Trail-en mentünk, ami meredekebb, de kb. 2 km-rel rövidebb, mint a Bright Angel, amin felfelé jöttünk.
https://www.nps.gov/grca/planyourvisit/upload/SouthKaibabTrail.pdf

Óriás yucca az első harmadban

Skeleton point pihenő 

Érdekes felfedezést tettek a kutatók, amikor észrevették, hogy itt a másfél km-es szintkülönbség kb 3800 km-nyi É-D különbséget fed le az éghajlat és a mikroklima tekintetében. Jól megfigyelhető, hogy a fenti peremen, ami kb 2 km magasságban van, fenyvesek, ill. nálunk is ismert vegyes erőségek vannak, itt sivatagi táj, lent pedig a folyami mályföld növényzete váltakozik a sivataggal. 

És kb. 6 óra múlva meglátjuk a Colorado folyót.

Colorado

Átkelés a folyón a  Phantom Ranch-hoz

Az éjszakai szállásunk

A Phantom Ranch-ben lehetetlen foglalás nélkül helyet kapni, kivéve, ha Isten úgy dönt, hogy mégis megajándékoz vele. Bár tudtuk, hogy jó esetben egy évre előre érdemes foglalni, de nem tudtuk pontosan, mikorra érünk ide, ezért az utolsó pillanatban a felszabaduló helyeket kerestük, és a lemenetelünk reggelén kaptuk az infót, hogy igen, lesz helyünk. A sátrat tehát, amit korábban kölcsönöztünk, visszavittük, és jó volt tudni, hogy kőházban lesz a szállásunk. Enni viszont nem ott fogunk, mivel öszvérháton viszik le az ételt, ezért igen drága ott minden, ami fogyasztható. Nekünk viszont van 5 hátizsákunk és 5 hátunk...levisszük, ami kell. Most végre annyi Oat.s and Honey-t ehetnek a fiúk, amennyit akarnak.

 Másnap reggel egy fantasztikus hátizsák-reggeli a 25 dolláros melegbüfé helyett, ajándék kávé  a szabad ég alatt, és indulás a Bright Angel trailen az Indian Garden felé.

Célfotó még világosban

Ajánlás: https://www.nationalparks.org/connect/blog/grand-canyon-rim-rim-hike

A Guruló iskola 2017/8 Slickrock, UT - A "Mountain Bike Ikon" 1965 óta

Moab és Fruita Desert után (ld. a korábbi bejegyzést) a Slickrock Trail a következő állomásunk. 9 mérföldes biciklitúra a homokkő-dombokon. Tökéletes természetes hullámvasút néha (nekem) ijesztő meredélyekkel, néha a hullámok közül kibukkanó csodálatos látvánnyal. Nagyon szeretem ezt a vörös homokkövet, amiből az Arches (a kép hátterében), Red Rocks, és Utah sok szép tája is ki lett faragva. évek múlva is a a bőrömön érzem a tapintását. Nagyon jó lehetett ezt megteremteni...

A 6. mile előtt, háttérben a Colorado folyó és az Arches NP

Matyi a "Pókember", mindenhova felhúzta magát

2. mile után, Abbys Canyon

A homokköveken jól tapad a kerék, olyan, mintha finom smirglin gurulna az ember, nagyon élvezetes, hogy nem pörögnek ki alólunk a kavicsok, murva, meg nem kerülnek hirtelen a kerekünk alá oda-nem illő szikladarabok, kövek, mint a normál hegyi utakon. Mintha az egész le lenne aszfaltozva, csak éppen kátrányszag helyett tiszta, fenyő-és sziklaillat tölti be a  levegőt. 

Illés a megkövült homokdombok közöt

Matyi száguld lefelé

Megcsináltuk!

GI 2017/6 Colorado National Monument, a Colorado Plateau, és egy kis előzetes

Fruitából visszaindultunk Denver felé, bár Arizona a cél Karácsonyra, de most kicsit vissza kell kanyarodnunk "a kályhához".

A legjobb sulibusz

Independence Monument

Legalább ismét útba ejthetjük a Colo. National Monumentet, ami megtévesztő neve ellenére nem valami emberkéz alkotta emlékmű, hanem inkább olyan, mint egy Nemzeti Park, csak az adminisztráció más szintjére tartozik, ezért ez a neve.

Mindenesetre, aki még emlékszik, beszámoltam arról, hogy itt downhilleztünk egy csodásat, ill. a Junior Ranger programot is befejezhetjük most, hogy visszajövünk.

Kilátás Fruitára

Colorado Plateau 

4 állam területén fekszik, és hihetetlen dokumentáció az Özönviiz mindent elsöprő erejáről. Később beszámoolunk a Fishers tower túránkrúl, ahol néhány igen érdekes fénykép lesz a kőzet-bemosásokról, és a megkövült iszap-sodorta kavicsáradatról. Aztán lesznek képek a Corona Archnál, amik szintén érdekes gondolatokat ébresztenek a szemlélőben, majd néhány megkövült dinólábnyom és ősi indián petroglifek a Colorado folyó mentén... Mindenesetre néhány igen kedves tájunk ezen a területen található, pl. Arches (2002, 2012,2013, 2014,2015), Mesa Verde (2012,2015), Canyonlands (2002,2012), Grand Canyon(2002,2012,2014), Bryce Canyon(2002,2012,2014), Capitol Reef NP (2002).

Grand Canyon (North Rim)

Grand Canyon North Rim 2012. nov. 14.

A Zionból kiérve hirtelen megváltozott a táj, az eddigi, hosszú hetek óta a mindennapok elemévé vált puha, vörös homokkő sziklák, sivatagi száraz Creasote bokrok és csavaros törzsű Ponderosa fenyők helyét magyar szemmel átlagos füves-fás táj váltotta fel. Végül egy határozottan alpesi tájon félreállva ebédeltuk meg a rizsünket.

Éjaszakára a Grand Canyon északi peremétől pár mérföldre, egy Nemzeti Erdőben álltunk meg. Eredetileg a Lake James nevű, a térképen is jelölt helyen terveztünk éjszakázni, de amikor odaértünk, kiderült, hogy ez a ‘település’ mindössze egy vendégfogadóból (igaz, patinás, régi, nagy), és egy benzinkútból áll. Ráadásul kitört a vadászszezon, igy tele volt minden órias dzsipes fegyveresekkel, akik némelyike méretes szarvastetemet cipelt magával, és az egész légköre valahogy nem olyan volt, hogy szívesen ott maradtunk volna a gyerekekkel. Az erdő nyugis volt, meg egy szomszédunk is akadt egy másik lakóbuszos társaságában. A Grand Canyon camping ugyanis már zárva volt a téli időszak miatt. A déli perem (South Rim), a népszerűbb, jobb fekvésű, ilyenkor is teljes üzemmódban van (kiveve a campinget, ami csak részben működik), az lesz a következő állomás.

Reggel bementünk a Grand Canyon Nemzeti Parkba, miután egy réten a srácok kiszaladták magukat. Meglepetésünkre erdőtűz fogadott minket. Megnyugtattak, hogy ez az éves előírt tűz, amit maguk a Ranger-ök (parkfelügyelő) csinálnak a tűzoltókkal együtt, hogy megtisztítsa az aljnövényzet szintjét, megújitsa a talaj erőforrásait, szellőztesse az erdőt. Egyébként is túl sok a fenyő, mivel fagyűjtési tilalom van 1915 óta...

Kicsit szomorúak voltuk, mert így nem sokat lehetett látni a kanyon mélységeiből, és a füstszag is fojtogató volt, de távolabbi helyeken így is csodálatos kilátás nyílt egészen a Colorado folyó mélyéig. (TIPP: novemberi túra tervezésénél mindig kérdezzétek meg, mikor van ’prescribed fire’.)

Nem próbálom leírni, aki szeretne, sok képet talál erről a csodáról.
Érdekes módon ismét felbukkantak a sivatagi növenyeink.
Aztán egyszercsak szembetalálkoztunk kanadai barátainkkal, akikkel már többször összefutottunk a Zionban és Archesban is, sőt, az utolsó kempingben szomszédok is voltunk. Meghívtak az óriás fifthwheel-jükbe, ami olyan lakókocsi, amit egy truckra akasztanak. 2 fürdőszoba, rendes hálószoba franciaággyal, van, amelyikben még plusz egy 4 személyes háló is van, méretes konyha, stb. Mondjuk szerintem ez már nem az a kempingezés, de itt sok nyugdíjas így nyomja… Ja, azon eléggé csodálkoznak, mikor mi szállunk ki öten a 33 lábas Falconunkból. Nekik ekkora kb a Quad-utánfutójuk, haha.
Mindenesetre nagyon megörültünk egymásnak, ők már kifelá tartottak a füst miatt. Mi azért még bejártuk a legszebb helyeket, aztán újra az erdőszéli helyünkön aludtunk.

Másnap reggel a gyerekek szaladgálás közben őzbőröket és más otthagyott részeket találtak. Látszott, hogy vadászok voltak, nagyon profi módon végezték a dolgukat. Úgy gondoltuk, orvvadászok lehettek, hát bejelentettük a közeli Deer Check Pointon. Megnyugtattak, hogy ez így teljesen rendben van, a gyerekeknek pedig ajándékoztak néhany bonbont Halloween alkalmából.
Délután tovabbindultunk a Hopikhoz.