...és egyszercsak behívtak a Király elé. Szégyelltem magam. Váratlanul ért, utcai ruhában, fésületlenül, nem a legjobb formámban voltam. De nem lehetett mit tenni.
Még égetőbb szégyenérzés öntött el, mikor megláttam, hogy nem csak a Király van ott, hanem a belső teremben, ahova már csak a közvetlen munkatársai és barátai léphetnek be, most jónéhány, a médiából ismert nemzetközi diplomáciai vezető volt, meg olyanok, akiket nem is ismertem, mindenesetre mindenki hibátlan black-tie öltözékben és modorban. A szemük sarkából felmértek, és tudtam, rögtön helytre tettek...bármilyen sármos is lennék vagy hiperintelligens, sose lehetek közéjük való. Tudtam, minden mozdulatuk üzen- egymásnak. Egy pillantásból, egy mosolyból tudják, hogy 'nem az ő kutyájuk kölyke vagyok', és onnantól bármit teszek, csak udvariasságból állnak velem szóba, és a Király iránti tiszteletből.
Nagyon nem értettem, mit keresek itt. Jaj, most komolyan, mi a túrót keresek itt? Hogy tűnhetnék el?
Ekkor odalépett hozzám a Király. Megremegtem. És átölelt. Örömtől és szeretettől ragyogott felém. Rejtve oldalra pislantottam, nincs-e ott valaki, akinek szánta ezt a meleg pillantást-ahogy már néha volt részem ilyesmiben...de nem. Hagytam, csak történjenek velem a dolgok. Két frakkos szolgát intett oda, és egy hölgyet, aki szintén a szolgálója volt. Nem részletezem, de hamarosan én is úgy néztem ki, hibátlanul, mint a többiek.
Néhány viselkedési szabályra is gyorsan megtanítottak, hogy ne kerüljek zavarba ejtő helyzetbe. Később is a közelemben maradtak, ha kellett, odaléptek és segítettek a külsőségekben.
Ekkor a Király csendre intette az elit gyülekezetet, és ezt mondta rám nézve:
Ide tartozol. Mindig is ide tartoztál. Itt a helyed, bár még sokat kell tanulnod, de biztonságban vagy, és méltó a ruhádhoz, már most.
Ő az én lányom. Mindenben támogassátok, hogy felnőjön a méltóságához, amivel született.
Ekkor értettem meg, miért vagyok itt. Valahogy éreztem már amikor rám nézett. Nem tudtam, mégis tudtam...
The days of window-shopping are over. in Him every face is unveiled. In gazing with wonder at the blueprint likeness of God displayed in human form, we suddenly realize that we are looking at ourselves. Every feature of His image is mirrored in us. This is the most radical transformation engineered by the Spirit of the LORD, we are led from an inferior mind-set to the revealed endorsement of our authentic identity. (2 Cor 3:18, Mirror)
