Egy hónap a gyalogkakukk és a kojot hazájában (2018/1)

 Phoenix, AZ.

A Grand Canyon után a következő állomásunk. Régi barátaink szeretettel rávettek, hogy náluk, velük töltsük a Karácsonyt. Ráadásul nem először ünneplünk együtt, bár az első közös Karácsonyunkon, Denverben, ők még csak ketten voltak. Külön történet, hogyan találkoztunk és, hogy mit munkált Isten bennük, mialatt ott voltunk anno, mindenesetre köze van ennek ahhoz, hogy most már négytagú családként várnak minket. Örömmel fogadtuk el a meghívást, és mivel előre kikötötték, hogy minimum egy hónapot maradjunk, erre
készültünk. 

Az idei tél mindenhol mintha megvadult volna, California és Florida a hó alól pislog, és szinte nincs állam, ahol ne lenne valami időjárási vész. Itt minden rendben, a sűrű életünk miatt leginkább anyukámtól halljuk a rémtörténeteket.

Még Karácsony előtt sikerül egy ingyenes koncertet találnunk- ez itt nem is egyszerű, a szárazság miatt leginkább az autó-kultúra és szubkultúra fejlett, a kulturális szórakozások nem halmozzák el a látogatót.

Az autós programok annál inkább, egymást érik a találkozók, show-k, versenyek, oldtimer és vadiúj modellek felvonulásai. TESLA-vezetés, Barrett-Jackson világhíres aukciója, thrill drive ...ameddig a szem ellát.

Néhány képet ide tettem, de rengeteg van, akit érdekel, itt (katt az "itt"-re) megnézhet néhányat az egyikről. De még sok gyönyörű kép van, ha érdekel, irjatok az aguruloiskola@gmail.com-ra.

Azért a legtöbbet a barátainkkal voltunk, igyekeztünk segíteni a két kicsivel, akik. ugye, gyökeresen megváltoztatták az életüket.

Mivel náluk is csak fiúk vannak, nem sok esélyem
volt

a programok szavazásánál.
Gyakorlatilag autóshow-ról autóshow-ra mentünk, 5 fiú, Tibi meg én. Azért jó volt, tesóm már kora gyerekkoromban megszerettette velem, mikor néha győztem az autóskártyában (Lola T?)

Illés kétjegyűre váltó szülinapja is itt volt, tíz kupont válthatott ajándékokra, amik közül az első a Star Wars 3D mozija volt. Erről nincs kép, mert a Canon bedőlt menet közben. Megtudtuk, hogy most már ezeket is 4 évre gyártják, ahhoz képest elég jól bírta.

Betegség-sorozat miatt egy hétre le kellett állni, majdnem azt hittük, a Valley Fever, de csak egy sima influenza vette le a lábáról a család jórészét. Engem valahogy elkerülnek ezek, habár négy beteget ápoltam végig. Hálás vagyok ezért,Isten tudja, kinek, mit oszt, és Neki nem gond pajzsot emelni az emberei köré.

Desert Botanical Garden /botanikus kert szuper, engem lenyűgözött. Akit érdekel, ide (katt) tettem az albumot, szerintem elég élvezetes, ha szereted ezt a műfajt.

A következő állomás Tucson, AZ, PIMA Air Force Base és Museum.

Guruló Iskola 2017/ 10 Grand Canyon, Phantom Ranch: Rim to Rim gyerekekkel (S)

 Grand Canyon 'rim to rim', azaz a peremtől a folyóig és vissza. December 20-21.

A lenyűgöző Grand Canyon indulás előtt

Ezt a túrát először 2002-ben tettük meg, akkor még gyerekek nélkül és egy nap alatt. Nyár volt, és amikor a déli peremtől a Bright Angel túraúton az Indian Gardenen át végül leértünk az 1500 m-rel lejjebb fekvő Colorado folyóhoz, kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy még aznap vissza is fordulunk, és visszafelé is megtesszük a másfél km magasságkülönbséget, csak ezúttal felfelé. Ugyanis nem volt kedvünk egymástól elszeparálva, egy fiú- és egy lányszobában aludni.

Napkelte után indultunk, azaz olyan 6 körül, és este 9 felé értünk vissza hullafáradtan. Egy nagy tömb amorf sajt (a Death Valley hőkamrája olvasztotta meg) és kenyér volt nálunk, meg egy-két gallon viiz. 

A nagy szintkülönbség miatt lent egész más klima van, mint fent, és a szervezetnek sem egyszerű feldolgozni, de a legfurcsább, ami egyben a legnagyobb nehézség is, hogy ez a "negativ hegy" szokatlan próba elé állitja azokat, akik egyébként mondjuk hozzá vannak edződve, hogy ilyen magasságokba kiránduljanak. Itt ugyanis először mész le kb. 6-8 órát, majd a maradék energiádat kell a felkapaszkodásra használni, ami megint egy 8-9 órás túra.

Mule Deer a startnál

Indulás a S Kaibab trailen

Most ezt a gyerekekkel tettük meg, és azért döntöttünk a folyónál a Phantom Ranchban alvás mellett, mert decemberben nagyon rövid  a nappal, a kanyon viszont túl szép ahhoz, hogy 3-4 órát sötétben gyalogoljunk benne. Nagyon jó döntés volt, csodálatos élménnyel ajándékozott meg Teremtőnk a lenti éjszakában is.

Lefelé a S Kaibab Trail-en mentünk, ami meredekebb, de kb. 2 km-rel rövidebb, mint a Bright Angel, amin felfelé jöttünk.
https://www.nps.gov/grca/planyourvisit/upload/SouthKaibabTrail.pdf

Óriás yucca az első harmadban

Skeleton point pihenő 

Érdekes felfedezést tettek a kutatók, amikor észrevették, hogy itt a másfél km-es szintkülönbség kb 3800 km-nyi É-D különbséget fed le az éghajlat és a mikroklima tekintetében. Jól megfigyelhető, hogy a fenti peremen, ami kb 2 km magasságban van, fenyvesek, ill. nálunk is ismert vegyes erőségek vannak, itt sivatagi táj, lent pedig a folyami mályföld növényzete váltakozik a sivataggal. 

És kb. 6 óra múlva meglátjuk a Colorado folyót.

Colorado

Átkelés a folyón a  Phantom Ranch-hoz

Az éjszakai szállásunk

A Phantom Ranch-ben lehetetlen foglalás nélkül helyet kapni, kivéve, ha Isten úgy dönt, hogy mégis megajándékoz vele. Bár tudtuk, hogy jó esetben egy évre előre érdemes foglalni, de nem tudtuk pontosan, mikorra érünk ide, ezért az utolsó pillanatban a felszabaduló helyeket kerestük, és a lemenetelünk reggelén kaptuk az infót, hogy igen, lesz helyünk. A sátrat tehát, amit korábban kölcsönöztünk, visszavittük, és jó volt tudni, hogy kőházban lesz a szállásunk. Enni viszont nem ott fogunk, mivel öszvérháton viszik le az ételt, ezért igen drága ott minden, ami fogyasztható. Nekünk viszont van 5 hátizsákunk és 5 hátunk...levisszük, ami kell. Most végre annyi Oat.s and Honey-t ehetnek a fiúk, amennyit akarnak.

 Másnap reggel egy fantasztikus hátizsák-reggeli a 25 dolláros melegbüfé helyett, ajándék kávé  a szabad ég alatt, és indulás a Bright Angel trailen az Indian Garden felé.

Célfotó még világosban

Ajánlás: https://www.nationalparks.org/connect/blog/grand-canyon-rim-rim-hike

25 év titka, avagy Szög a falban

Reggeli futás a hegyen

Ma, amikor az erdőből kiléptem a napfelkelte sárgavörös színeiben fürdő hófödte fennsíkra, egy pillanatra meg kellett állnom. Nem szoktam megállni reggeli futás közben, az időt mindig próbálom jó szinten tartani, hogy tudjam, még mindig formában vagyok. De most elolvasztott az a fagyos gyönyörűség, amibe belecsöppentem.

Le kellett állnom megérinteni a deres csipkebokrot, aminek piros bogyóit csillogóan kócos jégszikrakoronák szegélyezték. A felkelő nap fényében minden melegen ragyogott, a bokrok fölött a halványodó Holddal, miközben a megszáradt mezei füvek sárgásbarnája kis szigetekként bukkant elő a hómezőből.

Istenem, milyen csodálatosak a Te műveid! Milyen pazarló ez a szépség, amit ma az egész láthatáron egyedül élvezek! Megint azt éreztem, amit egyszer a Padre-szigeten a homokos parton, amikor kifutottam a sátorból, és a tenger morajlását és a viharos szelet felülénekelve ömlött belőlem a dicsőítés. Vagy a Zionban, ahol reggelente felkapaszkodtam a vörös homokkő sziklák tetejére, és onnan néztem le a sátrunkra, és távolabb a kelő Napban vöröslő  Court of the Patriarchs felé… eszembe jutott Arizonában a forróság és a sivatagi róka, kaktuszok,  vaddisznók, őzek, amikkel találkoztam, a Grand Canyon, Arches és a többi gyönyörű táj, lakóbuszból, sátorból, vagy épp a kényelmes lakásból indulva… a magasságok.

És a mélységek. Ukrajna, mikor a sárban a falu kutyái csaholása közepette futva remegtem, mikor kap el valamelyik kóbor eb, és ahol az utolsó percekben már azért imádkoztam, hogy ma folyjon a víz, még ha ez azzal is jár, hogy néha enyhe áramütést hoz rám a falban keveredő vezetékek miatt. És a  lelki gödrök, mikor futás közben is a sírás fojtogat, és csak azt tudom, hogy  Istennél biztonságban vagyok, és próbálom leelőzni a fájdalmamat, hátha sikerül lerázni valahogy. Ilyenkor sokszor eszembe jut Draskóczy Lídia barátunk szép éneke: Örömömben, bánatomban… hányszor énekeltem ezt és mást Istennek, magamnak, és néha hangosan, élvezve a kora reggeli magányt...

25 éve kezdődik így szinte minden napom. Ahogy a gyerekek születtek, el-elakadtam, aztán ahogy teltek az évek, egyre korábban kellett kelnem, hogy megnyerjem azt az időt, amit csendben az Ige mellett, aztán meg futás közben intenzív imádsággal tölthetek. Itt tanultam meg egy saját kísérletben, hogy lehet 35 percen keresztül mindenért hálát adni, és a legfájóbb kéréseimet is hálaadássá formálni. Itt tanultam meg, hogy akkor is el kell indulni, ha semmi kedvem, hogy nem lehet megbánni ezt az időt, és hogy megéri a néha komoly áldozatot. És azt is, hogy néha meg egy időre ezt kell beáldozni valami még fontosabbért. Volt, hogy egy fél évig hajnaltól ébresztésig inkább tanultam lelkigondozást, mert ezt értettem meg.

Hálás vagyok ezért a 25 évért, ami alatt nem halványult Isten iránti rajongásom, a Benne való örömöm, és a reménységem, amit minden ellenére és minden közt adott. Olyanná lett ez a nap eleji csendes másfél-két óra, mint a Szög a falban. Fel tudom rá akasztani a napomat.

A bizonytalanság két újszülöttje

 Úgy láttam, bizonyos helyzetekben leállnak a gyerekek kerekei, vagyis segítség nélkül nem tudnak összerakni dolgokat. Leginkább elvont kérdésekben fordult ez elő. Elsőre elég emberi vol a reakcióm, megtámadott a bizonytalanság, és az alulról jövő "nem megy ez nektek, adjátok fel, jobb lenne az iskolában"-típusú gondolatok.
De aztán erővel Istenre tereltem a szememet. "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem...az én segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette". Márpedig, ha onnan, akkor van innen kiút, mégpedig nem lefelé, hanem fel.
Eszembe jutott, hogy még otthon egy otthon unschoolingoló (ld. régebbi bejegyzést) anyukatársam ajánlására megvettem a Játsszunk matematikát! c. könyvet. Valamikor a 80-as években adták ki, és egyszerű élethelyzetekből kiindulva tanítja a folyamatok rendezését, logiai felbontását, rendszerezését. Már tudtam is, hogy másnaptól LOGIKA címmel új tantárgyunk lesz.

Ezt tetézve elővettem a Sakkpalota csomagot, amit szintén még otthon szereztünk be, Polgár Judit új programja ez kisiskolás kortól a SAKK és a logikus gondolkozás tanítására.
Péntekre már be is írtam az órarendbe a sakkot. Most már két hete tanuljuk ezeket, és óriási a lelkesedés. Ha kívánságműsor lenne az iskola, ezt a kettőt, a D-furulyát és a CC időszalagját, a németet meg az anatómiát kérnék éjjel-nappal. Vagyis simán bekerült a népszerűségi élvonalba.

P.S.:A CC-ről is már írtam korábban, és ajánlom mindenkinek történelemhez a "timeline song"-ot, amit a YouTube-on meg is lehet hallgatni (több változatban érdemes keresni, mert nem mind egyforma). Keresőszavak lehetnek: Classical Conversations timeline, timeline song.