Üzenet az istállóból

"Igen, a kiömlött, odaégett, félresikerült, elmulasztott, elrontott dolgokra gondolok, meg a szép, nemes pillanatokra, amikből összeáll az életünk. 

Hiszed, hogy mindez a Tökéletes Terv része? "

„Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, …hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.„ (A bibliai részletek Lukács ev. 2. részéből valók.)

Álljunk meg itt egy pillanatra. Mindenki várja a Messiást a történet idején. Most meg a születését készülünk megünnepelni, ki-ki a maga módján és értése szerint.
De ami itt történik, az sehogyse passzol az elképzeléseinkbe. Nemcsak az akkori elvárásoknak nem felel meg, de igazából nekünk se. Isten itt végletes szcenáriót tesz elénk. Tehát, mielőtt nyugodtan, közönyösen, vakon berendeznénk a jelenethez a lelki színpadunkat és tovább olvasnánk, álljunk meg egy pillanatra.

Kiket látunk a „színen”? József stimmel, Dávid utódja, ahogy kell, elégedetten hátradőlünk. De a többi? Sehogyse jön ki. Áldott állapotban levő jegyes? Terhes a jegyese? Belegondoltatok abba, mit jelentett ez akkoriban? Persze, olvastuk, hogy Józsefnek segített az angyal jól dönteni, mikor el akarta küldeni Máriát, mivel nem létezett más forgatókönyv, mint ahogy ma se, a teherbe esésre, mint amit mi is ismerünk. A megdöbbenés, megkönnyebbülés és a kiválasztottság boldog zavara után azonban a mindennapok következtek József és Mária számára. 

Terhes menyasszony- égető szégyen akkoriban.  Ezért aztán minden egyes találkozás a rokonokkal, vagy szinte akárkivel, újra meg újra kiélezett helyzeteket teremt. Naponta szembesít, hit-próbál, viktimizál vagy megerősít, de egyszer sem tudják csak úgy, természetesen élvezni az áldott állapotot. Pedig ez a legáldottabb terhesség, ami valaha megtörtént. 
Na, és mi lesz a gyerekkel, milyen jövő vár rá, aki ilyen „problémás” családba születik? És akkor még a népszámlálás. Tényleg, épp most? Kell ez még a tetejébe? Az utolsó trimeszterben egy ekkora gyalogút? Miért pont most, miért pont mi…Mit akar ezzel Isten? Nem lehetett volna előbb, vagy a szülés után? …De útra kelnek. Végigcsinálják. Ott vannak Betlehemben. Persze, Isten biztos ad majd megfelelő szállást, talán az út második felében már imádkoznak is érte, hogy készítse elő a helyüket, hiszen Mária már elég rosszul kezd lenni.

„És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje…” (Jaj.) „…és megszülte elsőszülött fiát”. (Halleluja!) 

„Bepólyálta és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Vajon ezt hogy fogadták? Isten nem gondoskodott a részletekről? Hogy legalább egy rendes helyük legyen? Félreértettek valamit? Vagy egyszerűen -bocsánat a kifejezésért- lúzerek? Mi mehetett át a gondolataikon? Erről nem számol be a Szentírás, lehet találgatni. Lehet, de nem biztos, hogy rögtön elsőre szent alázattal és teljes örömmel vették ezt a helyzetet. Lehet, hogy az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy még vár a baba egy-két napot, és mikor már nem lesz akkora tömeg, kényelmesen el tudnak helyezkedni. Vagy ez már nekik is sok volt, és azért megkérdezték Istent, miért így, miért most, stb… nem tudjuk. De értjük, hogy ez az oldala a valóságnak, amit látunk, amiben élünk. Nem mindig tisztán isteni a látszat, néha unalmas, piszkos, hasraesős, rutinszerű a szetting. Miközben ma is, mint akkor, angyalok hada munkálkodik az isteni terv végrehajtásán épp ezen elemeken keresztül.

A pásztorok mindebből mit látnak?

Angyalokat, üzenetet, és aztán ugyanezt a valóságot, a végét, a megszületett Messiást, és „visszatértek dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy ő megüzente nekik. „

Vagyis Isten ugyanezekből az elemekből a másik, láthatatlan oldalon szövi az Ő tökéletes, ragyogó, örök tervét. És minden lépéssel, akármilyen gyakorlati, hétköznapi, rutinszerű vagy épp elhibázott is az, közelebb kerülünk az Ő tervének kiteljesedéséhez. Pontosan, ahogy megüzente nekik. Nem tévedés, nem fölösleges teher semmi, ami ebben az egészben szerepel. Akkor se, ha pillanatnyilag nem értjük, , szükségtelen próbának éljük meg a hétköznapok bizonyos elemeit. 

Igen, a kiömlött, odaégett, félresikerült, elmulasztott, elrontott dolgokra gondolok, azokra az apróságokra vagy meghatározó elemekre, amikből a szemünknek, meg a külső szemlélőknek összeáll az életünk. Hiszed most, hogy mindez a Tökéletes Terv része? Hiszel benne, hogy Ő nagyobb mindezeknél? Hiszed, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten viszont ennél tovább lát és angyalok hada van most is körülötted?

Örüljünk neki ezen a Karácsonyon, hogy Annak a Nagy Tervnek a részei lehetünk!

Erősödjünk meg az Ő tökéletes tervében, amit a mi életünkre szőtt-még ha nem is látjuk most még, mi is az.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!