A Guruló iskola 2017/8 Slickrock, UT - A "Mountain Bike Ikon" 1965 óta

Moab és Fruita Desert után (ld. a korábbi bejegyzést) a Slickrock Trail a következő állomásunk. 9 mérföldes biciklitúra a homokkő-dombokon. Tökéletes természetes hullámvasút néha (nekem) ijesztő meredélyekkel, néha a hullámok közül kibukkanó csodálatos látvánnyal. Nagyon szeretem ezt a vörös homokkövet, amiből az Arches (a kép hátterében), Red Rocks, és Utah sok szép tája is ki lett faragva. évek múlva is a a bőrömön érzem a tapintását. Nagyon jó lehetett ezt megteremteni...

A 6. mile előtt, háttérben a Colorado folyó és az Arches NP

Matyi a "Pókember", mindenhova felhúzta magát

2. mile után, Abbys Canyon

A homokköveken jól tapad a kerék, olyan, mintha finom smirglin gurulna az ember, nagyon élvezetes, hogy nem pörögnek ki alólunk a kavicsok, murva, meg nem kerülnek hirtelen a kerekünk alá oda-nem illő szikladarabok, kövek, mint a normál hegyi utakon. Mintha az egész le lenne aszfaltozva, csak éppen kátrányszag helyett tiszta, fenyő-és sziklaillat tölti be a  levegőt. 

Illés a megkövült homokdombok közöt

Matyi száguld lefelé

Megcsináltuk!

GI 2017/6 Colorado National Monument, a Colorado Plateau, és egy kis előzetes

Fruitából visszaindultunk Denver felé, bár Arizona a cél Karácsonyra, de most kicsit vissza kell kanyarodnunk "a kályhához".

A legjobb sulibusz

Independence Monument

Legalább ismét útba ejthetjük a Colo. National Monumentet, ami megtévesztő neve ellenére nem valami emberkéz alkotta emlékmű, hanem inkább olyan, mint egy Nemzeti Park, csak az adminisztráció más szintjére tartozik, ezért ez a neve.

Mindenesetre, aki még emlékszik, beszámoltam arról, hogy itt downhilleztünk egy csodásat, ill. a Junior Ranger programot is befejezhetjük most, hogy visszajövünk.

Kilátás Fruitára

Colorado Plateau 

4 állam területén fekszik, és hihetetlen dokumentáció az Özönviiz mindent elsöprő erejáről. Később beszámoolunk a Fishers tower túránkrúl, ahol néhány igen érdekes fénykép lesz a kőzet-bemosásokról, és a megkövült iszap-sodorta kavicsáradatról. Aztán lesznek képek a Corona Archnál, amik szintén érdekes gondolatokat ébresztenek a szemlélőben, majd néhány megkövült dinólábnyom és ősi indián petroglifek a Colorado folyó mentén... Mindenesetre néhány igen kedves tájunk ezen a területen található, pl. Arches (2002, 2012,2013, 2014,2015), Mesa Verde (2012,2015), Canyonlands (2002,2012), Grand Canyon(2002,2012,2014), Bryce Canyon(2002,2012,2014), Capitol Reef NP (2002).

25 év titka, avagy Szög a falban

Reggeli futás a hegyen

Ma, amikor az erdőből kiléptem a napfelkelte sárgavörös színeiben fürdő hófödte fennsíkra, egy pillanatra meg kellett állnom. Nem szoktam megállni reggeli futás közben, az időt mindig próbálom jó szinten tartani, hogy tudjam, még mindig formában vagyok. De most elolvasztott az a fagyos gyönyörűség, amibe belecsöppentem.

Le kellett állnom megérinteni a deres csipkebokrot, aminek piros bogyóit csillogóan kócos jégszikrakoronák szegélyezték. A felkelő nap fényében minden melegen ragyogott, a bokrok fölött a halványodó Holddal, miközben a megszáradt mezei füvek sárgásbarnája kis szigetekként bukkant elő a hómezőből.

Istenem, milyen csodálatosak a Te műveid! Milyen pazarló ez a szépség, amit ma az egész láthatáron egyedül élvezek! Megint azt éreztem, amit egyszer a Padre-szigeten a homokos parton, amikor kifutottam a sátorból, és a tenger morajlását és a viharos szelet felülénekelve ömlött belőlem a dicsőítés. Vagy a Zionban, ahol reggelente felkapaszkodtam a vörös homokkő sziklák tetejére, és onnan néztem le a sátrunkra, és távolabb a kelő Napban vöröslő  Court of the Patriarchs felé… eszembe jutott Arizonában a forróság és a sivatagi róka, kaktuszok,  vaddisznók, őzek, amikkel találkoztam, a Grand Canyon, Arches és a többi gyönyörű táj, lakóbuszból, sátorból, vagy épp a kényelmes lakásból indulva… a magasságok.

És a mélységek. Ukrajna, mikor a sárban a falu kutyái csaholása közepette futva remegtem, mikor kap el valamelyik kóbor eb, és ahol az utolsó percekben már azért imádkoztam, hogy ma folyjon a víz, még ha ez azzal is jár, hogy néha enyhe áramütést hoz rám a falban keveredő vezetékek miatt. És a  lelki gödrök, mikor futás közben is a sírás fojtogat, és csak azt tudom, hogy  Istennél biztonságban vagyok, és próbálom leelőzni a fájdalmamat, hátha sikerül lerázni valahogy. Ilyenkor sokszor eszembe jut Draskóczy Lídia barátunk szép éneke: Örömömben, bánatomban… hányszor énekeltem ezt és mást Istennek, magamnak, és néha hangosan, élvezve a kora reggeli magányt...

25 éve kezdődik így szinte minden napom. Ahogy a gyerekek születtek, el-elakadtam, aztán ahogy teltek az évek, egyre korábban kellett kelnem, hogy megnyerjem azt az időt, amit csendben az Ige mellett, aztán meg futás közben intenzív imádsággal tölthetek. Itt tanultam meg egy saját kísérletben, hogy lehet 35 percen keresztül mindenért hálát adni, és a legfájóbb kéréseimet is hálaadássá formálni. Itt tanultam meg, hogy akkor is el kell indulni, ha semmi kedvem, hogy nem lehet megbánni ezt az időt, és hogy megéri a néha komoly áldozatot. És azt is, hogy néha meg egy időre ezt kell beáldozni valami még fontosabbért. Volt, hogy egy fél évig hajnaltól ébresztésig inkább tanultam lelkigondozást, mert ezt értettem meg.

Hálás vagyok ezért a 25 évért, ami alatt nem halványult Isten iránti rajongásom, a Benne való örömöm, és a reménységem, amit minden ellenére és minden közt adott. Olyanná lett ez a nap eleji csendes másfél-két óra, mint a Szög a falban. Fel tudom rá akasztani a napomat.

Mesa Verde es az Arches

Sokaig nem jelentkeztem, tudom. Ennek oka, hogy elindultunk varva vart turankra, ami egeszen Arizonaig, sot talan Californiaig visz bennunket. Ritkan vagyunk civilizalt helyen, internetet is leginkabb csak a heti egy-ket varosi gyorsetterembe betereskor hasznalunk, egyebkent a lakobuszban fozok, es csak neha megyunk varosba feltolteni a keszletunket es kommunikalni...
Kb. egy honapig leszunk uton, es ezalatt foleg tortenelem, kornyezet es angol oraink lesznek, de visszuk az egesz iskolat, a matekot es magyart se szeretnenk elhanyagolni.
Amikor elindultunk Denverbol, okt. 5-en, egy kozeli helyen ejszakaztunk egy Walmart parkolojaban. Reggelre leesett az elso ho. Meg jo, hogy barataink az utolso pillanatban elattak bennunket teli holmival...
Aztan felszerelkeztunk, es 2-3 nap alatt elertunk Mesa Verdebe. Ez egy gyonyoru park, oriasi, az erdeszhaztol a latnivalokig 35 perc az ut. Meg Colorado allamban van, de mar latni a tetejerol Utah hegyeit.
Kr.u. 600 koruli telepuleseket talaltak itt, a mai Hopi, Navajo es Zuni torzsek osei laktak itt. Kozos es politikailag korrekt neven Puebloknak neveztek el oket. Agyagbol es az itteni voros-feher homokkobol epitkeztek. Aztan 1000 korul lejjebb mentek, es kb 1300-ig a sziklak oldalaba/-hoz epitettek otthonaikat. A homokko retegeken atszivargo tiszta esoviz szivargo forrasainal telepedtek le, igy mosokonyhajuk ises furdojuk is volt. A hazak teteje maga a sziklaterasz volt, illetve tobb mint 50 szobat meg bevajtak-falaztak a sziklauregbe.
15 m magas letran kellett felmaszni a ket szint kozott, ez eleg izgalmas volt a fiukkal. Ennel csak az volt felelmetesebb, amikor Abellel egy kopupra kellett felmaszni, ami alatt felelmetes melyseg tatongott. Aki tudja, mennyire szeretem a hegyeket, az talan helyen ertekeli ezt a mondatomat:))).
Az itteni Nemzeti Parkokban kulon munkafuzetet kapnak a gyerekek, ami korosztalyokra bontva feladatokat tartalmaz a parkkal, az Indian Muzeummal, az allatokkkal, novenyekkel, termeszetvedelemmel kapcsolatban.
Ha kitoltik, eskut tehetnek egy igazi Rangernek (parkor-idegenvezeto), es Junior Rangerre avatjak oket.
Igy nagyon lelkesen tanultak, figyeltek vegig, es meg is lett a jutalmuk, felavattak oket, igy most mar Mesa Verde Junior Rangerok.
Aztan tovabbgurultunk az Arches Nat. Parkba. kulonos elmeny volt ujra latni a helyet, ahol Tibi 30. szulinapjat unnepeltuk akkor meg kettesben egy kis satorban.
Ujra lenyugoz ez a taj voros kohidjaival, kobuckaival, a szinbek valtakozasaval-hol zoldeskek, hol voros, hol szurke a taj, amit most meg az osz szinei diszitenek kulonleges-tarkava.
Most nagy vihar tort ki, ezert leereszkedtunk a helyi kisvarosba, Moabba, es itt egy igazi nagy sulinapot tartottunk a konyvtarban, a vegen pedig mindenki jutalomjatekot -az enyem most ez.
Szoval, ne adjatok fel, irok meg, csak most ritkabban.