-Nénó, nénó! Itt az orvos, nézzük a sebet!...Hmm. Rossz
hírem van: ahhoz, hogy megmentsük az életét, le kell amputálni a fejét...Sajnos.
Kipukkadt belőlem a nevetés. Nem is tudtam akkor még, nemsokára milyen komolyra fordul ez a mondat.
Tegnap a fiúkkal fontos beszélgetésbe bonyolódtunk. Igencsak nehéz volt a szívem, látva néhány keresztény barátunk életében, hogy tértek
lépésről lépésre a világ szerinti gondolkodásra. Fel se tűnt nekik, hogy igaz lett
rájuk, amit az Iírás mond:
Mert lesz idő, amikor az
egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek
maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.
2 Tim 4:3
Hányszor állított meg ez az Ige az évek során, és
hányszor vizsgáltuk meg magunkat félve, nehogy ez megtörténjen velünk! Amit
látunk magunk körül, sokszor épp azt mutatja, milyen reális ennek a veszélye.
Sokan, akik velünk együtt indultak, útközben könnyebb tanítást kerestek
maguknak. Népszerűbbet, szélesebbet, kényelmesebbet. És közöttük most már feltűnően
sok a válás, különélés, házasságon kívüli kapcsolat. Mi történik velünk? Hova lett
Isten? És hol vannak a bölcs tanácsadók?
...az idős asszonyok is
szentekhez illően viselkedjenek; …, tanítsanak a jóra;
neveljék
józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és
gyermekeiket,
és
józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy
miattuk érje gyalázat Isten igéjét.Titus 2, 3-5
Itt jön a fej
amputálása. Ha komolyan vennénk az Igét, ilyen tanácsadókat keresnénk, nem
olyanokkal vennénk körül magunkat, akik megerősítik a szívünk csapongásait.
Igaz, ebből rengeteg van, az előbbit meg nagyítóval kell keresni. Mégis nagy a
felelősségünk mindkét oldalon. Ha tanácsot kérünk, kihez fordulunk? Jól gondold
meg, hogy mire visz a tanácsadód tanácsa. Ha pedig tőled kérnek tanácsot, mire
visz a tied? Belekergeted asszonytársadat egy válásba, mert könnyebb az, mint újraformálni, Istenhez igazítani a szívünket, vágyainkat? Amputálni vagy megműteni? Mit tesztek, tanácsadók? Hova toljátok azt, aki hozzátok fordul? Isten karjaiba vagy a
bűnbe? Felelősek vagyunk egymás házasságáért is, ha szerepet kapunk annak
alakulásában. Jaj, mennyi a hamis tanácsadó, és milyen rombolást végez, ha a “viszkető
füllel” találkozik! És akkor ahelyett, hogy segítene megmenteni, megerősíteni a
másik házasságát, beleönti a fülébe a világ válaszát: válj el, “mert
megérdemled”! A hamis tanács árát persze nem ő fizeti…legalábbis most nem. Majd egyszer
minden szavunkkal meg kell állnunk Isten előtt.
Amikor itt tartottunk, Ábel megjegyezte:
-Ez olyan, mint amikor a játékban az orvos azt mondta, hogy ‘ahhoz,
hogy megmentsük az életét, le kell amputálni a fejét.’ Igaza volt.
De nem könnyebb beállni
a világ diktálta tempóba? Dehogynem! És mennyivel elfogadottabb. Ma már a a
gyülekezeten belül is fura, ha valaki nem a “Frauenqote” és egyéb népszerű törekvések bűvkörében él, és persze mindezt lehet sokmindennel
indokolni. De tényleg szükségszerű beállnunk a világ sodrába? Tényleg
lehetetlen, hogy a feleség otthonteremtő legyen? Lehetetlen, hogy ő legyen a
gyerekek fő forrása a világ megismerésére? Lehetetlen vagy csak kényelmetlen a
gondolata annak, amit ránk bíz Isten Igéje? Nem csupán kifogások, amikkel
magyarázzuk az álláspontunkat? Kísértés volt ez sokszor- nekünk is. Sokan furcsán néznek, amikor látják a névjegyemen, hogy “Otthon
tanító anyuka, jogász”. Jó lenne lassan, kis lépéseken át megérteni,
mennyire komolyan gondolja Urunk, mikor a házasságról tanít, hogy nem megy
másként, mint ahogy Ő leírja. Hogy nem megaláz, mikor elmondja, mi a szerepünk,
hanem megment a biztos csődtől…Még sokmindent lehetne itt elmondani, de
mindenki gondolja tovább maga a fenti Igéket és a saját életét.
Keressünk magunknak bölcs tanácsadókat. Legyünk bölcs tanácsadók.
Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek
téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Ézsaiás
26:9
