Címkék

1 1 Mózes 1 100 2015 4 éves 5K ADD ADHD Agape agysebész ajándék alázat Amazonas amputálni angels angol angol iskola angol tanmenet otthontanuláshoz Apache aranyasok Arches arcok Arizona Aslan áttörés Atya autó avatas bánat barát beáraz beépített nyelvi téglák befogadó iskola belga bélyeg ben Biblia bibliai értékek bibliai lelkigondozás bika Biscayne bizonyságtétel biztos szikla blueprint Bodi bolcsesseg bolt borul botanikus box bögre bölcs bölcsesség Brazilia Bright Angel Brighton Options Budai-hg buffalo bull riding busuu.com busz bűnös C.S. Lewis camouflage camping capa cápa Capitol Reef carson cél célkitűzés central park Chautauqua Park CHEC Chick Fil A chimichala cikk Classical Conversations co-op Colorado Colorado fennsik Continental Divide Copper Mtn Coral reef cowboy creasote CTC Math cselekedet csendesség Csillagászat csoki Day at the Capitol Death Valley Deer Denver desert dicsőités digitális diplomata Dippel Dam Doc downhill e-konyv e-könyv egyéni idő Egyiptom ejnyeanyuka eledel életiskola Elise Fitzpatrick elkészített alkalom ellenség elmarad első osztály elveszett epilepszia erkölcs érték érzelmi vezetés esku esoerdo evilági siker Ézsaiás fakultativ fantáyia feját feketemedve felelős feleség fényképező fényképezőgép fiesta figyelemzavar film Finger First Mesa fiú fizetés Florida folyo folyó fotóriporter francia Frauenquote free e-books free night Frisco Fruita futás gazdálkodás Genezis 1:1 gifted hands gila river God-dance google Grand Canyon Grand Canyon Nort Rim greyhound gyerekek Gyerekszaj hála hands-on learning házasság heti ige hiper hit hittan ho hohokam homeschool Hopi idegen nyelv idoeltolodas idő Ige igei vezetés igetanulás igetanulás gyerekekkel ikon Illés Illes szivmutete I. Illes szivmutete II. Illes szivmutete III. imádkozunk imádság Indian Garden indiánok ingyen ingyenes iskola Isten Isten megkeresett istentisztelet Jak Jakab játék jelveny jellyfish Jézus jó emberek John Piper Jonathan Park Junior Ranger program jutalom kaktusz kapcsolat Karácsony Kayenta kegyelem keresztény keresztény tanmenet keresztyén keresztyén tanmenet készülés az utolsó időkre kétség kétségbeesés kettőnkettő Key Largo Keys Kino király királylány kirandulas Kitt Peak kojot kokusz koltozes otthon haza olomnehez allampolgarsag korallzatony korintus koszontes kötelező kudarc kusturica kuszonoveny lakóbusz lány legfontosabb LEGO legyen meg a Te akaratod legyetek készen lelekfrissito Leuven Lewis logika love mag magántanulói státusz magasság magyar posta mammoth cave manatee mangrove manhatten marathon Mária matek matematika Matyi medusa megszentelodes megszentelődés megvizsgál méltóság Mennyek országa Mesa Mesa Verde mexico mile high city minden áron Moab modszer módszer Monkey Ladder Monument Valley moon motiváló motto Mount San Francisco mountain bike movie MTB Muvek Nagy Vizválasztó Narnia National Forest native Americans Navajo német német nyelvkönyv 1990 népek Nogales ny nyárs nyelvek Ocatillo oktatás olcsó oldtimer OM oneletrajz bizonysagtetel bemutatkozo OO órarend orvosok OT Otthontanitvanyozas CHEC oktatas szenatus Capitolium otlet otthonoktatas otthonoktatás otthontanítás otthontanítás angolul otthontanulás óvoda öröm örülni ötlet ötletek Padre parázna passover példázat pénzhasználat Phantom Ranch Pima plateau pow-wow Prickly Pear projekt pulyka ranger reggel rejtőszínek remény reménytelenség rendorakcio rendszer Renée Ellison rezboruek rezervátum Rifle rim rockies Rocky Mountains rodeo rossz emberek rovás RV sacaton saguaro sakk sapadtarcuak sátor sea coconut shark sheriff siker sivatag Slickrock smore Spanyol strand bookstore suli szabadság százas tábla szégyen szemeimet szeret szeretet szerviz sziámi szikla szívműtét Szőlőmunkások szülinap táblázat tamales Tamiami trail tanács tanácsadás tanácsadó tanitas tanítás tanitvanykepzes tankönyv tanmenet tanulás tanulási nehézségek tanulmany taos tárgyak tel brusszel tengeri kokuszdio teremtés tervezés thanksgiving timeline Timótheus Titusz tízszer Tohono O'odham Tombstone törött törvény Tube City Tucson Tumacacori túra tyúk vagy tojás úgy szerette Utah Üzenet üzletlánc vadaszok vadnyugat válás verseny Világmisszió viselkedés Walpi western Wie war die Reise? Wild West worship wtc Wyatt Earp YMCA Yosemite youTube yucca Zion Zuni

2023. október 18., szerda

Hogy azzá váljanak, akivé Isten megálmodta őket…

 



Minden a teremtéssel kezdődik… nem csupán az emberiség időszámítása, de ide vezethető vissza mindaz, ami jó, ami érték, ami örök.

Isten kivett egy kis szakaszt az örökkévalóságból és számunkra idővel tette mérhetővé. Ő végtelen, számunkra viszont ez az a szűk keresztmetszet, amit sem pénz, sem hatalom, semmi nem növelhet meg. Ki van szabva arra, hogy döntést hozzunk örök sorsunkat illetően. És, hogy erre készítsük fel gyermekeinket is.

A végtelen, hatalmas, mindent felülmúlóan intelligens, és ugyanakkor minket személyesen végtelen szeretettel kiválasztó és megalkotó Isten kezének alkotásai vagyunk. És azok gyermekeink is.

Ez adja meg az élet, és minden egyes személy elvehetetlen értékét, legyen az egy napja megfogant magzati élet vagy magatehetetlen idős, beteg ember, legyen férfi vagy nő, magasan ívelő vagy pocsolyában vergődő.

Személy. A 139. Zsoltár szerint megírt és szenvedélyes szeretettel megalkotott élet, isteni élet-tervvel megformált csodálatos alkotás.

A mi felelősségünk, hogy ezt felismerve ennek megfelelően lássuk és tanítsuk a világot a következő nemzedéknek is.

Ehhez képest ma az iskolai tankönyvek meg sem említik a ’fiatal föld’ tudományosan magas szinten képviselt szemléletét, beszorítva azt a görög mitológia és a keresztény vallás hitvilága gyermekien egyszerű történetei közé.

Holott aki kicsit is ad a minden tudomány által elfogadott tudományos vizsgálódás kötelező elveire, az tudja, hogy ezen a szűrőn az evolucionista szemlélet tudományos értéke sem erősebb. Mert akár a teremtés-hit, úgy az evolúció-hit is hiányolja a megnyugtató tudományos bizonyítékot, sőt, ellentmondásokat tartalmaz, amiket könnyedén át szoktak ugrani a ’milliárd éves rés’ mézesmadzagával, vagy ’elegánsan’ hozzádobnak még néhány milliárdot, azalatt végül is bármi megtörténhet. Ezért olyan életbe vágóan fontos, hogy szigorú tudományos pontossággal válasszuk szét a tényt és a véleményt, és becsületesen mondjuk ki, melyik része tény és melyik feltevés. Akkor rádöbbenünk, hogy milyen közel van a ma tévesen tudomány vs. hit vita szemben álló két fele, valójában az egyik hit áll szemben a másikkal. Csakhogy az egyik az élet és mások méltó kezelésére kötelez, míg a másik a saját testünket, életünket csakúgy, mint másokét a véletlenek és a porok szintjére alacsonyítja.

Az evolúció Darwin utolsó gondolatai szerint tévedés. Téves elmélet.

A népirtások, a holokauszt, az abortuszok, a testtel való visszaélések minden fajtája nélkülözi a magasabb rendű értéklátást az emberben. Ha véletlenek vak kénye-kedvéből és néhány random csillagpor-részecskéből dobott ide minket a természet (’ezt dobta a gép’), akkor mitől legyen tartása, önbecsülése a fiataloknak, miért ne éljenek csak a mának, miért szüljenek és gondozzanak bizonytalan értékű és jövőjű utódokat, miért ne csökkentsék minimálisra a biológiai lábnyomukat akár önmaguk elpusztításával, ahogy ma ad extremum tanítják? Mégis, még a keresztény iskolákban is ezt tanítják, és a legdrágább magániskolában se hozzák ezt a tudományos igényességet, a tankönyvekről nem is szólva.

És miért ne a tesztek, a standard legyen a tudás közepe és istene? Miért ne az érvényesülés a hasonlóan kiüresedett keretek közt?

Ha bármit is szeretnénk, ami maradandó, vissza kell helyeznünk magunkat az istenközepű gondolkodásra. Az örök értékekre. És csak így tudjuk megerősíteni a kereteket mint család, gyermek, jövő, munka, társadalom, emberiség.

A nevelést vissza kell állítani az isteni rendre. Isten a közepe a tanulásnak is. Isten körül létezik az Általa teremtett világ, aminek akár fizilai, akár más tudományos, akár emberi és spirituális jelenségeit is csakis ebben az Ő-központú integráltságban tudjuk és érdemes megismerni és megérteni.

A gyerek nem úgy tanul, mint a felnőtt. Évezredek tudománya igazolja, hogy ez nem megy. Romboló, lélekölő és haszontalan.

Az organikus pedagógia és az otthontanítás mind ugyanazon a teremtett igazságon alapszik, sőt, a görögök hét szabad művészete is ezt ismerte fel.

Ettől szakadt el és lett evolucionista gépies tesztbázissá, padban száraz könyv fölött testet-lelket károsító kényszerré a csodálatos lehetőség, amit Isten a kezünkbe adott a világ megismerésére.

Mi lenne, ha a szülőket olyan tanítóknak, mestereknek képzelnénk, akik ismerik és a legjobban szeretik tanítványaikat, akiknek van idejük arra, hogy kapcsolatot teremtsenek velük, hogy oda vigyék és azt adják nekik, amire a legjobban fogékonyak, és a leginkább motiváltak, és akik ezzel igazoltan 6-9-szeres hatékonysággal és személyre szabottan adnák át azt, amit Isten ránk bízott?

Idealista kép a jó és felelős szülők képe? Nem jobban, mint a jó és felelős pedagógus képe, és az ideális oktatási intézményé, amitől mindannyian tudjuk, napjainkban milyen rémisztően távol van a valóság.

De Isten soha nem kér olyant, amihez ne adna eszközöket, amit ne lehetne megvalóstani.

Ő a szülőket tette elsősorban felelőssé a gyermekek neveléséért, oktatásáért. Nem tévedett.

A nemzetközi jogszabályok ezt csak leképezik, és a korábban szabadságáról és isteni értékek komolyan vételéről isert Egyesült Államokban ezt felismerve a legfelsőbb vezetőkig rengeteg meggyőződéses otthonoktatót találunk.

Ilyen ma pl. Ted Cruz, de a szülők ezen szerepét említi Greg Abbott is ( Novák Katalin Facebook oldalán 2023. 09. 22. An ally in the protection of families and parental rights – But Texas is also important because it is standing up for the same values as Hungary so in Governor Abbott, we can respect a great friend of the Hungarians who protects the family, traditional family values, the right of parents to raise and educate their children and who also shares the slogan of the 5th Budapest Demographic Summit: „Family is the key to security”.)

És ez a kiindulás, az alap, ha a család, a tanulás, az önbecsülés, az élet, az abortusz, az idősek, az iskolák, vagy bármilyen értéket helyre szeretnénk állítani.


T. Busz Emese

Reggeli gondolatok 2023. okt. 16.

2023. október 16., hétfő

Az utolsó géppel Izraelből



Tegnap még barátainknál voltunk Jeruzsálemtől pár percre, egy vegyesen zsidó-palesztinlakta vidéken. Amikor Jeruzsálemből busszal megyünk haza, az út több palesztin település mellett megy el. Ilyenkor látható a piros tábla a 3 nyelvű felirattal: Palesztin fennhatóság alatti település, izraelieknek veszélyes a belépés. Barátaink a 12 ősi nemzetség egyikéből származnak, és mellette Yeshua-hívők. Ez különös dimenziókat ad a látásukhoz.
Igen, láttuk, hogy itt a civilek, szinte minden 3. ember fegyvert hord, rengetegen hatalmas géppuskákat, lányok is, de ezt meg lehet szokni, apuka kislánnyal a nyakában, oldalán a gépfegyver, fura, de pár nap után megérti az ember, hogy része az itteni életnek.
Most csütörtökön volt egy egyszemélyes, sikertelen terrortámadás. Talán külföldön nem is tudnak róla, a helyi hírekben mutatták a videofelvételt. Egy ember lelép a járdáról egy palesztin faluban, a dugóban álló autóra céloz, odasétál és elkezdi lőni. Az autó kifordul a dugóból és a szembe-sávban elhajt. A mögötte lévő jármű pedig felveszi az egészet.
Tudom, hogy sokan minden nap úgy kötik fel a fegyverüket, hogy közben imádkoznak, hogy ne kelljen használni...
Aztán tegnap Jeruzsálemben több helyen is a Templom-hegy kapuiban Szukkot alkalmából énekelve és imádkozva nagyobb csoportok gyűltek össze. Érezhető volt a feszültség, ugyanis a belépés a szent helyre csak néha, egy-egy órára nyílik meg egyetlen kapun át, repülőtéri biztonsági ellenőrzéssel és pluszban Biblia/Tóratilalommal. Az ünneppel kapcsolatos ellentétek kiéleződnek ilyenkor.
Aztán egy rendőr (minden 5 emberre jut egy kb. az ilyen helyeken) egy embert kergetett el, aki zaklatta az éneklőket. Aztán szemtanúi voltunk egy komolyabb csoport-összetűzésnek.
A helyiek azt mondták, érezhető a feszültség, most nemcsak az ünnep, de a remélhető békekötés miatt is az egyik fontos arab állammal.
De azt hiszem, erre senki nem gondolt tegnap, amikor barátainktól elköszöntünk. Hogy az az éjszakai gép, amire felszálltunk, az utolsó lesz a ma reggeli rakétatámadások előtt. A háború előtt.
Imádkozzatok velünk Jeruzsálem békéjéért!

2023. június 22., csütörtök

Utahi Blogfordulo: 11 eve ugyanebben a konyvtarban kezdodott...(Moab, UT 2023)

 


Hiába próbálnám, nem tudnám leírni azt a különös érzést, ami most rajtam nehezedik. 

A Fiúkkal az  Első Nagy Túránkra indulva 11 éve, az első esőnapunk helyszínén, a moabi könyvtárban ülök. Itt semmi nem változott. Kint ugyanazok a mesébe illő vörös sziklaóriások a hol kecses, hol félelmetesen tornyosuló magasságaikkal, ugyanaz a sivatag, ugyanaz a Wendy's, (ami már duplán történelem, hisz először 2002-ben jartunk benne Tibivel még kettesben, a gyerekek előtt), és ugyanaz a Lazy Lizard Hostel is. 

Anno itt, ebben a könyvtárban született az első blogbejegyzésem. Azt hiszem, a szemben levő gépsorban ültem...

Akkor világra szóló kalandra indultunk 1 óvodás és két iskolás korú fiunkkal.

 .A meseesafiuk blog címfotója 2012-ben épp itt készült, amikor először jártunk az Arches-ban gyerekekkel és a  lakobuszunkkal, a Falconnal. 

Most a legidősebb fiunkhoz jöttünk látogatóba, aki európai egyetemi tanulmányai előtt a szomszédos hegyekből (Rocky Mountains) átköltözött ide, hogy szerelmének, a hegyikerékpározásnak szenteljen pár hónapot. Így lett a helyi Moab Cyclery munkatársa, ahol nagy megbecsülésnek örvend túravezetőként és szerelőként. 

Akárhova nézek, szinte minden fáról, bokorról, kőről régi emlékek jutnak eszembe.  

Tibivel itt ünnepeltük az Arches NP-ban a 30. születésnapját egy kölcsönkapott sátorban. 2002

10 évvel később a 4-6-8 éves fiainkkal a Guruló iskolánkban értünk ide október végén, és ki tudja, meddig voltunk itt. 

2014-ben Illés januári születésnapját ünnepeltük a havas, lakatlan Arches NP vörös dombjain, kis lakóbuszunkban, síruhákban éjszakázva. Masnap aztán beköltöztunk a Super 8-be, ahol ilyenkor egy sátorhely áráért kaptunk meleg szobát és reggelit. 

2018, már az óriás Fiestával, a naagy lakóbuszunkkal, amit magyar barátainktol vettünk, amikor Ecquadorba költöztek a civilizáció elől...

Egy élet állomásai itt. És most egy újabb. M. fiunk itt dolgozik. Önálló, jól megállja a helyét, jó ránézni, kaland az élete...hát, ez talán nem is meglepő, amilyen indítást kapott...

De miközben ugyanazok a helyszínek, előttem hatalmas képsorok futnak el azokról az állomásokról, amiken lelkileg, a személyiségünkben mentünk át. És ismét átélem 

az egymásra rétegződő idősíkok felfoghatatlan drámáját

Hogy ugyanott vagyok, de egész más vagyok. Hogy ugyanaz a családom (nem kis dolog), de hajszál híján, és nem magától értetődően. Látom, hogy ötünkön kívül senki nem érti igazán, mit jelentenek nekünk ezek a helyek, a hívóképek, a szavak, amik ide kötnek. Az elmúlás fájdalmát csak az enyhíti, hogy látjuk, hogy megérte... megérte az évekig tartó küzdelem a standard sorba beállás ellen, mégerte a szabadságot és a jót választani, az ár ellen úszásra használni az energiánkat a rossz kényszerek káros hatásait enyhítő küzdelmek helyett...

Lehet, hogy nem tudják azt mondani, hogy itt vagy ott nőttem fel, mert itt is és ott is, és még másik 40 államban... de azt tudják, milyen állandó értékek mentén éltünk, választottunk, áldoztunk, és eddig győztunk. 

Istenem, add, hogy felőttként is az igazi értékekért küzdjenek, és mindig tudják, mik a fő rendező elvek, és mik a lerázható látszatok, amik csak az irányítást teszik egyszerűbbé, de nem tanítanak meg önállóan látni.

Igen, a kicsi hőseinknek kell megírnom a könyvet ezekről az évekről. 

A nyilazó keselyűbarátnak, a lakóbuszban és a világ legszebb helyein felnövő Junior Rangereinknek, a szorgos műszaki zseninknek, aki egyre különlegesebb felvételeket készített a lenyűgöző helyekről és kalandokról, a sivatagi grillszakácsoknak, a repülőpilótánknak, a Bolt kitalálójának, a saját Narniánk főszereplőinek, amiben éltunk és amibe néha visszamegyünk ma is...

Nektek fogok könyvet írni mindezekről..., Fiúk.

2023. március 17., péntek

Az állatok iskolája, avagy Közoktatási Aesopus -folytatásos szappanopera, utólag megmondom, hány részben

Egyszer hallottam egy történetet. Aesopus is írhatta volna. Addig forgattam magamban, míg Közoktatási szappanopera született belőle.

Lássuk az első részt!

Az állatok (iskolai) olimpiája

Az állatok békében éltek kis életközösségükben. Volt abban erdő, virágos mező, folyó, mocsár és egy szép, sötét és mély barlang.

Egyszer aztán jött egy idősebb Nyúlhölgy. Az emberek városából jött ide nyugdíjas éveire. És egy csodálatos újítást hozott, úgy mondta. 

Egy reggel összegyűjtötte az összes állatot a mezőre, egy nagy fa tövébe. A halaknak még vizesvödröt is készített, hogy jobban figyelhessenek- 'Erről majd fokozatosan leszokunk', mondta, 'mert fel kell zárkóznotok a többséghez, akik enélkül is jól tudnak figyelni'. Mivel a többiek nem törődtek ezzel a megjegyzéssel, a halak kicsit szégyenkezve hallgattak, és azon gondolkoztak, eddig nem is tűnt fel nekik, hogy így le vannak maradva a többiektől... Észrevétlenül elkezdtek gyakorolni, minél több időt a levegőbe dugott fejjel figyelni.  A fára Nyúlhölgy felszögelt egy nagy ábrát.


Elmagyarázta, hogy kell fára mászni. A mókusok lázba jöttek és vihogva ugráltak a gyönyörűségtől, hogy ma mindenkinek fára kell mászni. Nyúlhölgy nagyon bölcs volt, kihívta őket tanársegédnek.

És elkezdődött az első lecke. Minden állat gyakorolt. Volt, aki egész ügyesen, például a majom egy pillanat alatt az ágak közt termett, és jókat nevetett a teknősön, a sünön, a kecskén és a többieken, akik hiába erőlködtek. A legszánalmasabb a hal volt. Épphogy kiugrott a vödörből, nekicsattant a fatörzsnek és máris a fűben vergődött. 

Nyúlhölgy egy ideig megértő és biztató volt, de aztán már nem tudta leplezni elégedetlenségét. 'Na, majd még gyakoroljuk, most gyertek, úszni tanulunk!' - mondta, és már vitte is a csapatot a folyóhoz. 

A társaság hangulata megváltozott. Néhányan, akik eddig izgatottan vagy fensőbbséges mosollyal vették az akadályt, most zavartan kullogtak a sor végén és drukkoltak, hátha valami közbejön, és mégsem érnek oda a vízhez. A macska volt az utolsó, felborzolt szőrrel leste, hogy tűnhetne el egy óvatlan pillanatban az erdő mélyén. A halak bezzeg elemükben voltak, alig várták, hogy szaltót ugorhassanak a jó, öreg folyóba.

 A macska épphogy túlélte, a medvének kellett kihúzni. A halakat megdicsérték, amitől kissé jobban érezték magukat ebben az új és idegen iskolában, de igazából a vízben átélt szabadságot ennél sokkal jobban élvezték, és nemigen törődtek a dicsérettel. Nem is értették, miért kell őket megdicsérni, mert elemükben vannak. 

Így teltek a napok, hetek, míg egyszercsak Nyúlhölgy bejelentette, hogy év végi osztályzóvizsga lesz.

'Egész évben gyakoroltunk. Meglátjuk, mennyit tanultatok. Mindenkinek ugyanaz lesz a feladata, így igazságos. Lássuk, ki lesz a legjobb! A kitűnő tanulókat a legjobb egyetemekre is fel fogják venni.  Aki figyelt és szorgalmas volt, az most majd láthatja munkája gyümölcsét'!

Az első állomás a fa volt. Minden állatnak sorra fel kellett másznia.  Nyúlhölgy ragyogó arccal, csillogó szemekkel várta az eredményt. A hal tudta, hogy nem okozhat csalódást. Hinni akarta, hogy ő jó hal. Meg kell csinálnia! Elszántan nekiugrott a fának, ahogy gyakorolta, minél mgasabbra. Őrülten csapkodott az uszonyaival, és haladt is 3-4 centit felfelé, amikor összeverve lezuhant. Egy darabig még vergődött a fűben, aztán a medve felszedte, visszatette a vödörbe. 

Lopva Nyúlhölgyre tekintett, és látta az arcán a rosszul leplezett csalódást. Forró szomorúság öntötte el a szívét, és nem tudta, hol hibázott, hisz egész évben odaadással gyakorolt... Talán mégse olyan jó hal, mint gondolta?

Végül minden állomáson túl voltak. A macska sokkosan szédelgett a víztől, az aligátor a sivatagi futóversenytől megvakult, csakúgy mint a barlangi tücsök a tűző naptól, a gilisztát alig tudták fellocsolni a magasugrás után, a kutya pedig sehogy nem tudott még év végén se repülni. 

Persze, mindenki jól teljesített egy-két számban, de az eszükbe se jutott, annyival több dologban kudarcot vallottak...


Végül minden állat hazament, és elgondolkozott azon, hogy eddig milyen vak volt, észre se vette, mennyi mindenben tehetségtelen, sőt, szégyenletes, és hogy vajon egyáltalán alkalmas-e valamire. 

Egyedül a csiga, aki valahogy kimaradt az egészből, örült igazán, hogy végre kibújhat a házából és folytathatja a legelészést anélkül, hogy észrevennék és őt is beiskoláznák...





2023. február 22., szerda

Szülőébresztő 2. - Cipőt a cipőboltból, nevelést az iskolából?

 Természetes volt, hogy a gyerekek majd iskolába mennek. No-brainer. 

Aztán, amikor először ‘felsőbb utasításra’ - azaz egy határozott óvópedagógus instrukciójára, aki nyilvánvalóan jobban tudta, mi a jó a gyerekemnek,  mint én- otthagytam kisfiamat a számára érthetetlen nyelven beszélő óvó néni karjaiban, ő még nem tudta, ez milyen jó. Kapálózott, kétségbeesetten üvöltött és nézett, miközben próbált szabadulni. Én pedig belül zokogva és tépelődve, engedelmesen követtem az utasításokat, és kínok közt mosolyogva integettem neki, mert azt mondták, ezzel teszek a legjobbat. (Most is összeszorul a szívem, így 15 évvel később...)


                


Persze, sokan legyintenek erre, hisz úgy vannak vele (szerintem egyébként nem, csak beletörődtek), hogy kibírja, ez az élet, meg kell szokni. Én is ezt magyaráztam magamnak, ahogy fájó szívvel beültem a kocsiba… sőt, kicsit életképtelennek is tartottam magam, hogy ilyen nehezen megy ez nekem. ’Ugyan, ez az élet, ugyanezen mentem végig, mégis tudtam mindig, hogy anyu szeret, mit nyekergek itt!’

A második fiam csendesebb volt, csak könnyes szemmel rajzolgatta a szívecskéket nekem az ablakra, míg el nem tűntem a szeme elől, majd beült a ’buborékba’, egy kis magára csukható ülésbe szomorkodni, amikor elmentem. Most azt mondja, a legrosszabb gyerekkori emléke...

Valahol éreztem, hogy ez így nem jó, nekem, nekünk nem.

De a környezetemben ezzel senkinek nem volt baja, sokan egyenesen örültek, hogy már 3 hónappal a szülés után visszamehetnek dolgozni, és a babával szakemberek fognak foglalkozni. Mindenki csinálja, amihez ért...Off-nak érezték ezt az egész főállású gyerekezést. Hallottam sokféle érvelést, hogy ez mért jó mindenkinek, de közben a szívem nem hitte el. Később már felbukkantak szomorú sztorik arról, hogy az ilyen korán intézménybe került került gyerekek közül sokan már kiskamaszként komoly depresszióval küzdenek. Nálunk ez csak később történik meg, de  4 éves korban kötelezően, ami megrázóan korai.

Szóval, csekély részidőben jártuk az óvodát, minél kevesebbet, ami miatt hol nekem, hol a kisfiamnak tettek rosszmájú megjegyzést.

Ma már tudjuk, a bizalmas, szoros kapcsolat hiánya gyerekkorban pusztító. Kezd berobbanni a szülő-gyerek kapcsolat felemelkedése a korábban genetikainak hitt tanulási, viselkedési nehézségek kutatásai kapcsán is. (Ajánlom mindenkinek Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék c. felrázó könyvét, illetve csak annak, aki szereti, ha felrázzák -vagy nem szereti, de érdekli egy egész más magyarázat és megoldás az ADHD -és egyéb tanulásinak, vagy viselkedésinek hitt nehézségek- kapcsán.)

Egy ismerősünk beszélt egy tanulóközösségről, ahol szülők és diákok együtt tanulnak, együtt választják ki a társaságukat, a tantervet, a kirándulásokat, programokat, és még csak nem is kell ott lenni, ha másképp döntenek… Hogy?! 


Linkek ezek? Fűevők? Ez valami hobo dolog? De közben látom és ismerem az anyukákat, diplomaták, tanárok, magas szintű vezetők vagy csak rendes emberek rendes feleségei, és a gyerekek is teljesen vegyesek, csak valahogy biztosabbak és önállóbbak, és kerekebbek, tudják, mi érdekli őket, beosztják az idejüket, pedig nem idősebbek, nem zsenibbek, mint iskolás társaik… és valahogy szabadságuk vanvéleményük a dolgokról, amit szépen meg is fogalmaznak, ha kell, felállnak, ha ki kell menni, rátesznek még egy leckét, ha túl izgalmas a téma, hogy abbahagyják.


Heuréka! Tudtam, ez az. Láttam azt a rejtett kincset működni, amit mi csak abban a kevés időben élvezhettünk, ami a mi drága időnk volt velük, és amit láttam intézményben megkopni nagyobb gyerekekben, magamban anno, és szinte mindenkiben...  ami az egyéniségeik tudattalan vagy közönyös elolvasztása,a középútra húzás, vagy a kifejezetten romboló, megsemmisítő vagy csak semmibe vevő uniform világ, amibe kénytelenek előbb-utóbb beolvadni.


Olyasmi volt ez az élmény, mint amikor a fogságban született szirti sast egyszer elviszik egy repülésre a hegyek felett-  amikor visszaviszik a ketrecbe, többé nem találja a helyét.  


Nem mondom, hogy mindenkinek ez az útja. De akinek igen, miért is nem teheti meg?

A NY-i Gyermekjogi Egyezményt ratifikálva Magyarország Alkotmánya kötelezően tartalmazza, hogy
a szülők joga a gyermekeik számára adandó nevelés (eredetiben: education- a szerző) megválasztása . 

Alkotmányos jogunk, hogy a saját gyerekeink oktatása megválasztásában felelős szabadsággal járjunk el! 


Erről és a magyar joggyakorlat ezzel ellentétes valóságáról fog szólni következő írásom. 

Addig is, akit érdekel egy család Amerikában guruló iskolája, azaz lakóbuszban világjárva tanulása, nézzen rá a meseesafiuk.blogspot.com oldalra. 

Készülőben a www.guruloiskola.hu , érdemes lesz néha megnézni azt is!


(folyt. köv.)

Ajánlott olvasmány: Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék pl. itt:

https://jokonyvek.hu/dr-mate-gabor-szetszort-elmek-a-figyelemhiany-zavar-uj-gyogymodja


2022. április 19., kedd

 

Hova lett a gyerekem? (1. rész)

avagy: ‘Cipőt a cipőboltban…’

-Mi volt a suliban?

[Uhh. Elfelejtettem, hogy töri röpdolgozat lesz, Pisti…(nem is tudod, ki ő, utálom, félek tőle) megint kiröhögött, mindenki rajtam nevetett (megfogalmazatlan fájdalom)… á, nem kezdek bele, múltkor elkezdtem, csörgött a telód, rám néztél és felvetted, aztán már nem tértünk vissza rá, apa örül, ha végre híreket olvashat egy kicsit, hullafáradt és ideges, szegény, neked holnapra főzni kell, házi, minden meglegyen… ja, a tanár megint nem magyarázta el, mi a házi, sose működik az app, amin meg kellene nézni… de ebbe se kezdek bele, látom, fáradt vagy és feszült, szóval…]

-…Semmi.


Drága Anyukák és Apukák, de most csak azok, akik valahol a mélyben, vagy egész erősen dübörögve érzitek, hogy nem jó ez így…, akik látjátok, hogy felnőnek mellettetek, és egyre kevesebbet tudtok róluk, akik laza vállrándítással kínjukban nevetve mondjátok 10 éves korától, hogy ez van, kamasz…, akik, bár már ők is így nőttek fel, még mindig azt érzik: ’ennél több kell, hogy legyen, ennél több közöm van hozzá’, akik talán sejtitek, hogy még most is Ti vagytok a legfontosabbak. Tudjátok, hogy mindig is ti voltatok?




Emlékszel, amikor azt a csigát/ levelet/ hangyát nézte elmélyülten,

és talán akkor még tudtad, hogy neked kell leguggolni hozzá, hogy most ez a Te lehetőséged és dolgod is, hogy együtt nézzétek, hogy elmondd neki, amit te tudsz róla, hogy válaszolj a kérdésére, hogy csak gyönyörködj benne, hogy eszedbe jusson, amikor Te nézted így a csigát, a levelet, a hangyát valakivel, aki akkor neked szeretett óriás volt.

Igazad van, amikor azt érzed: most is így lenne jó. Talán már nem csigát, nem levelet- de nem jó, hogy már nem így van. Igazad van, amikor bántónak éled meg, hogy nem dönthetsz úgy, hogy kiveszel egy szabadnapot magadnak, és kiveszed a hetedikes gyerekedet is az iskolából, és csak kirándultok és beszélgettek… és itt megijedsz, mert olyan rendszeridegen ez a gondolat. És nem harcolsz érte, mert nincs erőd az árral szemben úszni, és nem tudnád kellően megindokolni (érzed, hogy ez milyen visszás?), betegséget hazudni meg nem akarsz.

De megint ott mélyen, halkan szól a hang, hogy ez lenne a helyes. Ez lenne a dolgod. Hogy ezek a pillanatok a legjelentősebbek. Hogy sose fog emlékezni arra, amit ezen a napon 7×45 percben elétolnak, de arra még te is élesen emlékszel, mikor apád egyszer elvitt horgászni, csak ti ketten, és amiket akkor mesélt a nádasban…



Igazad van, amikor azt hiszed, még ma is tudnád jártodban-keltedben tanítani. Hogy kár, hogy nincs veled, 

...amikor szereled a kapucsengőt, amikor egy jól pörgő megbeszélés végén sikerélménnyel fogtok kezet a munkatársaddal, amikor telefont kapsz, hogy édesanyád kórházba került, és amikor te ugrasz oda a mozgólépcsőt leállító vészgombot megnyomni, mikor a többiek csak bámulják, ahogy beszorul a kiskutya lába…

’Tanítsd a gyermeked jártodban-keltedben…’ bölcs, és ma nagyon is szívbe markoló ókori tanács szülőknek.

De hol aludtunk el ennyire?

Hogy kezdjük el, hogy tegyük be a lábunkat arra a kis helyre, ami még ott van? És hogy lépjünk finoman egyre közelebb ahhoz, ahol lennünk kellene?

Mik a jogaink és felelősségünk? Tudjuk egyáltalán? Vagy csak elfogadjuk, amit leosztottak?

Cipőt a cipőboltban, gyereket az iskolában?

Ajánlott cikk: Vekerdi Tamás: 10 tanács szülőknek

2022. január 25., kedd

A diplomaták udvarában

 ...és egyszercsak behívtak a Király elé. Szégyelltem magam. Váratlanul ért, utcai ruhában, fésületlenül, nem a legjobb formámban voltam. De nem lehetett mit tenni. 

Még égetőbb szégyenérzés öntött el, mikor megláttam, hogy nem csak a Király van ott, hanem a belső teremben, ahova már csak a közvetlen munkatársai és barátai léphetnek be, most jónéhány, a médiából ismert nemzetközi diplomáciai vezető volt, meg olyanok, akiket nem is ismertem, mindenesetre mindenki hibátlan black-tie öltözékben és modorban. A szemük sarkából felmértek, és tudtam, rögtön helytre tettek...bármilyen sármos is lennék vagy hiperintelligens, sose lehetek közéjük való. Tudtam, minden mozdulatuk üzen- egymásnak. Egy pillantásból, egy mosolyból tudják, hogy 'nem az ő kutyájuk kölyke vagyok', és onnantól bármit teszek, csak udvariasságból állnak velem szóba, és a Király iránti tiszteletből. 

Nagyon nem értettem, mit keresek itt. Jaj, most komolyan, mi a túrót keresek itt? Hogy tűnhetnék el?

Ekkor odalépett hozzám a Király. Megremegtem.  És átölelt. Örömtől és szeretettől ragyogott felém. Rejtve oldalra pislantottam, nincs-e ott valaki, akinek szánta ezt a meleg pillantást-ahogy már néha volt részem ilyesmiben...de nem. Hagytam, csak történjenek velem a dolgok. Két frakkos szolgát intett oda, és egy hölgyet, aki szintén a szolgálója volt. Nem részletezem, de hamarosan én is úgy néztem ki, hibátlanul, mint a többiek. 

Néhány viselkedési szabályra is gyorsan megtanítottak, hogy ne kerüljek zavarba ejtő helyzetbe. Később is a közelemben maradtak, ha kellett, odaléptek és segítettek a külsőségekben. 

Ekkor a Király csendre intette az elit gyülekezetet, és ezt mondta rám nézve:

Ide tartozol. Mindig is ide tartoztál. Itt a helyed, bár még sokat kell tanulnod, de biztonságban vagy, és méltó a ruhádhoz, már most. 

Majd a többiekre tekintve folytatta: 

Ő az én lányom. Mindenben támogassátok, hogy felnőjön a méltóságához, amivel született. 

Ekkor értettem meg, miért vagyok itt. Valahogy éreztem már amikor rám nézett. Nem tudtam, mégis tudtam...

The days of window-shopping are over. in Him every face is unveiled. In gazing with wonder at the blueprint likeness of God displayed in human form, we suddenly realize that we are looking at ourselves. Every feature of His image is mirrored in us. This is the most radical transformation engineered by the Spirit of the LORD, we are led from an inferior mind-set to the revealed endorsement of our authentic identity.  (2 Cor 3:18, Mirror)