Illés fiunk születését sok különös esemény vette körül. Nem is csoda, hisz mire megszületett, annyian és annyit imádkoztak érte, hogy jól elosztva egész életére is jutna belőle. Születése előtt 6 héttel ugyanis megtudtuk, hogy szívrendellenességgel fog világra jönni. A baj súlyossága előre nem látható skálán mozgott, a szinte tünetmentestől az épphogy életképesig. Mindez egy korábbi kétségbeesett fohászomra adott válasz volt, bár én azért nem így képzeltem el a párnámba zokogott kérés meghallgatását. A következő hat hét hihetetlen és maradandó átalakulást hozott bennünk, szülőkben. És ez az, amit nem cserélnék el most már semmire. De akkor még ezt nem tudtam. Felkészülni…, de mire? És hogyan? Hiszem-e, hogy Ő jobban tudja, mi a jó nekem? Kész vagyok mindent elfogadni Tőle, akkor is, ha nem értem, miért? Az őszinte „Igen” kimondásához hetek kellettek. Végül sírva, de boldogan mondtam ki Neki, hogy nem tudom, pontosan, mi, de jöhet. Tőle, igen. Ha nem is vagyok kész, de az leszek, amikorra kell.
Illés Sámuel nevét egy nappal születése előtt kapta. Már a kórházban, egy hosszas imaharc után egyszer csak biztos lettem benne, hogy fiú lesz. Illetve: a nevében. Isten a nevét erősítette meg pontosan időzített Igékkel. ” Isten embere, Isten szolgája” lesz- Illés+Sámuel. (A lánynevek, amiket választottunk, egész mást jelentettek). Ez azonban egyben azt is jelentette, hogy a nagy eséllyel felvetődő halmozott fogyatékosságai nem lehetnek kísérő tünetei. Így is ajánlottuk Isten szolgálatára, ha arra alkalmasan születik. És végül olyan biztos lettem ebben, hogy magam is elcsodálkoztam. Amikor megszületett, csak az arcát láthattam, a nővér pedig bemondta: ”Lány!” (legalábbis ezt hallottam- mondjuk, elég bódult voltam). Odasúgtam Férjemnek: „Nem lány, fiú! Nézd meg!” Visszajött: „Fiú, és nagyon szép!” A várt szívbetegséggel született, de kísérő tünetek nélkül, és olyan fizikummal, hogy ma is sokszor mosolygok, mikor idegenek kedvesen rámondják: „Látszik ezen a gyereken, hogy makkegészséges!”
A belső mosoly azonban sokkal mélyebbről fakad, mint egyszerűen csak az egészség ajándékának való örvendés. Isten ígéretére és az Ő hűségére emlékeztet.
„Neveden szólítottalak, enyém vagy.” Ézs 43,1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése