Grand Canyon (North Rim)

Grand Canyon North Rim 2012. nov. 14.

A Zionból kiérve hirtelen megváltozott a táj, az eddigi, hosszú hetek óta a mindennapok elemévé vált puha, vörös homokkő sziklák, sivatagi száraz Creasote bokrok és csavaros törzsű Ponderosa fenyők helyét magyar szemmel átlagos füves-fás táj váltotta fel. Végül egy határozottan alpesi tájon félreállva ebédeltuk meg a rizsünket.

Éjaszakára a Grand Canyon északi peremétől pár mérföldre, egy Nemzeti Erdőben álltunk meg. Eredetileg a Lake James nevű, a térképen is jelölt helyen terveztünk éjszakázni, de amikor odaértünk, kiderült, hogy ez a ‘település’ mindössze egy vendégfogadóból (igaz, patinás, régi, nagy), és egy benzinkútból áll. Ráadásul kitört a vadászszezon, igy tele volt minden órias dzsipes fegyveresekkel, akik némelyike méretes szarvastetemet cipelt magával, és az egész légköre valahogy nem olyan volt, hogy szívesen ott maradtunk volna a gyerekekkel. Az erdő nyugis volt, meg egy szomszédunk is akadt egy másik lakóbuszos társaságában. A Grand Canyon camping ugyanis már zárva volt a téli időszak miatt. A déli perem (South Rim), a népszerűbb, jobb fekvésű, ilyenkor is teljes üzemmódban van (kiveve a campinget, ami csak részben működik), az lesz a következő állomás.

Reggel bementünk a Grand Canyon Nemzeti Parkba, miután egy réten a srácok kiszaladták magukat. Meglepetésünkre erdőtűz fogadott minket. Megnyugtattak, hogy ez az éves előírt tűz, amit maguk a Ranger-ök (parkfelügyelő) csinálnak a tűzoltókkal együtt, hogy megtisztítsa az aljnövényzet szintjét, megújitsa a talaj erőforrásait, szellőztesse az erdőt. Egyébként is túl sok a fenyő, mivel fagyűjtési tilalom van 1915 óta...

Kicsit szomorúak voltuk, mert így nem sokat lehetett látni a kanyon mélységeiből, és a füstszag is fojtogató volt, de távolabbi helyeken így is csodálatos kilátás nyílt egészen a Colorado folyó mélyéig. (TIPP: novemberi túra tervezésénél mindig kérdezzétek meg, mikor van ’prescribed fire’.)

Nem próbálom leírni, aki szeretne, sok képet talál erről a csodáról.
Érdekes módon ismét felbukkantak a sivatagi növenyeink.
Aztán egyszercsak szembetalálkoztunk kanadai barátainkkal, akikkel már többször összefutottunk a Zionban és Archesban is, sőt, az utolsó kempingben szomszédok is voltunk. Meghívtak az óriás fifthwheel-jükbe, ami olyan lakókocsi, amit egy truckra akasztanak. 2 fürdőszoba, rendes hálószoba franciaággyal, van, amelyikben még plusz egy 4 személyes háló is van, méretes konyha, stb. Mondjuk szerintem ez már nem az a kempingezés, de itt sok nyugdíjas így nyomja… Ja, azon eléggé csodálkoznak, mikor mi szállunk ki öten a 33 lábas Falconunkból. Nekik ekkora kb a Quad-utánfutójuk, haha.
Mindenesetre nagyon megörültünk egymásnak, ők már kifelá tartottak a füst miatt. Mi azért még bejártuk a legszebb helyeket, aztán újra az erdőszéli helyünkön aludtunk.

Másnap reggel a gyerekek szaladgálás közben őzbőröket és más otthagyott részeket találtak. Látszott, hogy vadászok voltak, nagyon profi módon végezték a dolgukat. Úgy gondoltuk, orvvadászok lehettek, hát bejelentettük a közeli Deer Check Pointon. Megnyugtattak, hogy ez így teljesen rendben van, a gyerekeknek pedig ajándékoztak néhany bonbont Halloween alkalmából.
Délután tovabbindultunk a Hopikhoz.