Classical Conversations

Amikor épp egy helyben vagyunk pár hónapig, akkor ez a program nagyon jól gazdagítja az otthoni tanulásunkat és a kirándulásaink tapasztalatait. Földrajz, latin, angol, matematika, természettudományos blokk és művészetek - műélvezet és alkotás. Mindez egy bibliai hitvallású közösségben, és egy olyan tanmenet alapján, ami világszerte átjárható max egy hét eltéréssel- vagis ha mondjuk Berlinből mondjuk Fokvárosba költözik a család, akkor is zökkenőmentesen folytatható- csak épp az ottani közösséggel.

https://www.youtube.com/channel/UC4yhXzuMscbHEdNv3ifG2lA

Egy regi-uj modszer, ami egyre nepszerubb az otthontanitok kozott. A gorog 7 szabad muveszet megkozelitese a hetkoznapi jelensegek feldolgozasara. Az otthontanitok heti osszejovetelein, de csaladban is jol alkalmazhato, minden korosztaly a maga szintjen profitalhat belole.

https://www.classicalconversations.com/easyblog/a-model-for-a-classical-conversation

Visszatekintés a kezdetekre és új ötletek

Az első tanév lezárása után felszabadult öröm volt mindannyiunkban. Nem azért, mert túl vagyunk rajta, sőt, inkább a jövőre néző reménység megnyugtató boldogsága ez. Miért?

Ha a kezdetekre visszatekintek, nagyonis meghatározó volt az az évekig húzódó belső küszködés, ami az újra meg újra felbukkanó gondolatot övezte, hogy nem kellene-e inkább itthon taniitani a gyerekeket?
Mindegy, kit, milyen okból kerülget ez a gondolat, komolyan kell venni. Sokszor megálltunk mi is Isten előtt, Tőle van ez? Nem egy hétköznapi döntés, nem lehet hétköznapi lazasággal meghozni. 3 évet gondolkoztunk. A negyedikben a helyi iskolában majdnem magántanuló lett legidősebb fiunk. végül mégis visszaléptünk, de akkor már majdnem ott voltunk... A végleges döntés a következő évben született meg, és -jellemzően, a hitből megértett és megtett lépés után, annak felülről igazolásaként- találtunk teljesen váratlanul (egy zöldségpiaci beszélgetés közben) arra az iskolára, ahol teljes támogatással fogadták ezt az elhatározásunkat. Ritka az ilyen iskola, de nem lehetetlen találni, úgy tudom, a Bakonyban is indult egy hasonló kezdeményezés, erről majd igyekszem többet megtudni.
Az első évből majdnem 5 hónapot utaztunk. Erről a kalandról majd részletesen szeretnék beszámolni, most álljon itt egy kép ebből az időből:

Az első év teljesen kísérleti és gyakran improvizatív jellege után a második tanévünk már sok olyan elemet tartalmaz, ami kiszámítható. Könnyebbség, hogy ugyanazok a tanulók járnak hozzám, mint tavaly:), így személyre szabottan tudom, mi vált be, mi nem, mi hiányzott és mi volt felesleges.

A nap kezdete idén is az igetanulás, ami új, hogy a heti igét és a missziós imatémát most egy közös excel táblázatban rendeztem, és előre meghatároztam az éves menetet, ill. az igékben az első hónapokat. Ezt persze lehet módostani, de jó támaszpont, hogy ne vesszünk el, ne maradjunk le a kitűzött céltól.

Új elemként került be a Világmisszió óra az alapórák közé. Minden nap első óraként szerepel. Az OM Magyarország Megváltoztathatod a világot c. könyvét használjuk ehhez, ami sziines oldalakon mutatja be a világmisszió területeit, nem csak országokat, hanem sok népet, népcsoportot is (például a cigányokat). Hetente egy témakört járunk be, külön füzete van mindenkinek, amibe a zászlókat, vagy egyéb jeleket rajzolják, illetve a fontos kulcsszavakat jegyzetelik (az ovisunk rajzolja az imatémákat is). Néha interneten keresünk hozzá rövidfilmeket, vagy egyéb lexikális információkat. A gyerekek nagyon szeretik.

A puding próbája - avagy az első év végi vizsga

Eljött az első otthon-tanévünk vége.

Hogy pontosan mikor, azt nehéz megmondani, de azt tudtuk, hogy nyár végén vizsgát kell tennünk az egész éves tananyagból. (A nyár végi vizsga előnyei mellett azért nem túl könnyű, mivel az egész nyár még a vizsga előtti drukkban telik, ha nem is minden erről szól, nekünk is csupán néhány tankötelezettségtől felszabadult nyári napunk maradt a következő évkezdés előtt...kezdőknek nem ajánlom, mi is kerülni fogjuk, ha lehet.)
Nem csak nekem volt ez az első tanévem, Ábel is első osztályos volt. Matyi pedig az alsó tagozat utolsó évét fejezte be. Annyiból persze jó volt, hogy iigy jutott időnk a nehezebb dolgok ismétlésére.
A vizsga két délelőttön zajlott, a két tanárunk párhuzamosan tesztelte a gyerekeket. Ábel 2*3 órában szóban és iirásban felelt, Matyinak egy-egy év végi felmérőt kellett iirnia minden tárgyból.
Az év során folyamatos kapcsolatban voltunk a tanárokkal, és az évközi dolgozatokat is elküldték, iigy nem ért minket különösebb meglepetés- kivéve a környezetet, de az sem befolyásolta a végeredményt.
Fontos volt nekünk, hogy az iskola értékelésétől függetlenül magunk is értékeljük az egész tanévet, ami mivel semmiképp sem volt hétköznapi a sok utazással, a nem állandó tanulóhelyekkel, stb. Ezért még a vizsga előtti napon otthoni ünnepélyes évzárót rendeztünk, aminek során mindenki (az óvodás Illés is) elismerő oklevelet és jutalomkönyvet kapott.
Megérdemelte mindenki, mert sokszor igen spontán, sajátos körülmények között kellett teljesiiteniük az addig megszokott iskolai állandóság helyett. De hamar kialakult a csapatszellem, és jól alkalmazkodtak a néha különlegesen kialakiitott tanulóhelyekhez és -időkhöz is.
...
Azért viszont imádkoztunk, hogy bárhogy is lesz, legyen Isten dicsőségére és mások biztatására is ez az év.  Isten elképzelésünkön felül hallgatta meg ezt a kérésünket, Matyi sziinjelessel végzett, Ábel pedig első osztályos lévén szóban kapott kiváló értékelést egy rövid listával együtt, amit továbbra is gyakorolni kell.
...
Hálásak vagyunk Neki, hogy minden-belülről és kintről jövő- szkeptikus, kéteékedő hang ellenére bele mertünk vágni ebbe az első tanévbe, azért meg különösen, hogy most már meggyőződésem, hogy az első osztályos anyagot is sikerrel lehet átadni, arról a különleges érzésről nem is beszélve, hogy tőlem tanulhatta meg a kisfiam az olvasás és betűvetés rejtelmeit, amit aztán mostantól naponta fog használni.
 Gazdag jutalom egy nagyon nehezen meghozott döntés után.