A puding próbája - avagy az első év végi vizsga

Eljött az első otthon-tanévünk vége.

Hogy pontosan mikor, azt nehéz megmondani, de azt tudtuk, hogy nyár végén vizsgát kell tennünk az egész éves tananyagból. (A nyár végi vizsga előnyei mellett azért nem túl könnyű, mivel az egész nyár még a vizsga előtti drukkban telik, ha nem is minden erről szól, nekünk is csupán néhány tankötelezettségtől felszabadult nyári napunk maradt a következő évkezdés előtt...kezdőknek nem ajánlom, mi is kerülni fogjuk, ha lehet.)
Nem csak nekem volt ez az első tanévem, Ábel is első osztályos volt. Matyi pedig az alsó tagozat utolsó évét fejezte be. Annyiból persze jó volt, hogy iigy jutott időnk a nehezebb dolgok ismétlésére.
A vizsga két délelőttön zajlott, a két tanárunk párhuzamosan tesztelte a gyerekeket. Ábel 2*3 órában szóban és iirásban felelt, Matyinak egy-egy év végi felmérőt kellett iirnia minden tárgyból.
Az év során folyamatos kapcsolatban voltunk a tanárokkal, és az évközi dolgozatokat is elküldték, iigy nem ért minket különösebb meglepetés- kivéve a környezetet, de az sem befolyásolta a végeredményt.
Fontos volt nekünk, hogy az iskola értékelésétől függetlenül magunk is értékeljük az egész tanévet, ami mivel semmiképp sem volt hétköznapi a sok utazással, a nem állandó tanulóhelyekkel, stb. Ezért még a vizsga előtti napon otthoni ünnepélyes évzárót rendeztünk, aminek során mindenki (az óvodás Illés is) elismerő oklevelet és jutalomkönyvet kapott.
Megérdemelte mindenki, mert sokszor igen spontán, sajátos körülmények között kellett teljesiiteniük az addig megszokott iskolai állandóság helyett. De hamar kialakult a csapatszellem, és jól alkalmazkodtak a néha különlegesen kialakiitott tanulóhelyekhez és -időkhöz is.
...
Azért viszont imádkoztunk, hogy bárhogy is lesz, legyen Isten dicsőségére és mások biztatására is ez az év.  Isten elképzelésünkön felül hallgatta meg ezt a kérésünket, Matyi sziinjelessel végzett, Ábel pedig első osztályos lévén szóban kapott kiváló értékelést egy rövid listával együtt, amit továbbra is gyakorolni kell.
...
Hálásak vagyunk Neki, hogy minden-belülről és kintről jövő- szkeptikus, kéteékedő hang ellenére bele mertünk vágni ebbe az első tanévbe, azért meg különösen, hogy most már meggyőződésem, hogy az első osztályos anyagot is sikerrel lehet átadni, arról a különleges érzésről nem is beszélve, hogy tőlem tanulhatta meg a kisfiam az olvasás és betűvetés rejtelmeit, amit aztán mostantól naponta fog használni.
 Gazdag jutalom egy nagyon nehezen meghozott döntés után.