Év elején, illetve már tavaly észrevettem, hogy Illés, aki most 6 és fél éves, nagyon virít matekból. A szorzótáblát még értettem, miért tudja, hisz végig ott fülelt, mikor tesóját tanítottam. De aztán spontán élethelyzetekben, akár összeadásokkal kombinálva hibátlanul használta, ez már feltűnt.
Pl. kérdeztük, hányszor 12 a 48. Erre azt mondja: 4-szer. Honnan tudod? Háát, egyszerű. Kétszer tizenkettő az huszonnégy, és abból kell kettő. Kétszer kettő meg négy, ugye...
Fantázia: Vajon mi lenne, ha ugyanez "rendes" iskolában zajlik?
Először is, nem is biztos, hogy felfigyeltem volna rá, átlag törődéssel egyszerűen jó matekosnak ismerem.
Másodszor, nem is fejlődött volna ennyire ki ez a képessége, mivel csak a keretek közt maradva tanult volna, nem találkozva rendszeresen a felsőbb osztályk anyagával.
Harmadszor, ahogy ismerem, most kapnám az első komolyabb figyelmeztetéseket, hogy nem tud viselkedni órán, ami persze ebben a korban, ha valaki 45 percet unatkozik, nem is olyan különös, de nyilván a tanítót meg zavarja...
Kudarc, unalom, negatív visszajelzés, nekem egy "EJNYEANYUKA" élménnyel több.
Mi a valóság folytatása?
Illéssel a múlt héten (vagyis a tanév 3. hetében) befejeztük az első féléves matek tananyagot, leteszteltem, és egy félkilós könyvvel könnyebben, egy szuper élménnyel megrakva indulunk lelkesen tovább. Győzelem, ünnep, biztatás, öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése