„Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra
vezeti, amerre akarja.” Péld 21:1
Néhány napja autónkat szervízbe kellett vinni. Legkisebb fiunk is elkísérte
férjemet a mindig izgalmas szerelőműhelybe. Békésen figyelték, amint a férfiak dolgoznak,
amikor ijesztő, hangos sziszegéssel egyszercsak szanaszét fröcsögött valami
sűrű lé.
Ajjaj, itt nagyobb a baj, valahol csőtörés van! Azaz a pár perces
projekt helyett néhány napos javítás előtt állunk. Az autó tehát a szerelőnél
maradt, férjem taxit hívott. Beszálltak, és azon gondolkozott, miért is akarta
ezt így Isten. Nem hiányzott a
nagyvároson át 80 km taxiköltsége, de nem lehetett mit tenni. Közben felmérte a
sofőrt, és beszélgetni kezdtek. Muzulmán származású fiatal férfi volt- még
Belgiumból ismertünk muzulmánokat, sőt egy misszionáriust is közülük, mégis
ilyenkor valahogy több félelemkeltő gondolat jut az ember eszébe, amikor szeretne
bizonyságot tenni. A hátsó ülésen muzulmán témájú prospektusok hevertek. Férjem
imádkozni kezdett. Aztán már csak azon kapta magát, hogy egyre mélyebb
beszélgetést folytatnak Jézusról. A férfi itta az üzenetet. Kérdezett,
hallgatott, érvelt, gondolkozott. Időközben hazaértek. Szép borravalót kapott
emberünk, mert azt tanultuk, ezzel a figyelmességgel szíveket lehet megnyitni
arra, amit mondunk. Megterhelte a pénztárcánkat a költség, de nagyobb volt az
öröm a győzelem és afölött, hogy valaki, aki eddig nem, most végre hallhatta az
Örömhírt.
.
Eltelt pár nap, elkészült az autó. Együtt mentünk vissza érte. Komoly
költségre számítottunk alkatrésszel, munkadíjjal együtt. Nagy meglepetésünkre
azonban a szerelő csak annyit mondott: „Ez a mostani javítás nem kerül semmibe”.
Hogyan? Miért? Meglepődve állt férjem a helyzet előtt. Ilyet errefelé nem
szoktak mondani...De aztán hamarosan megértettük. Hát, persze! A Nagy Tervben
biztos az állt, hogy aznap azzal a taxisofőrrel kell megosztani az Üzenetet.
Hát, ehhez meg pont annak kellett történie, ami történt. Isten pedig eltörölte
a költségünket, kedvességből. Meg talán azért, hogy észrevegyük és örüljünk a
Keze nyomának. Újabb emlékeztető arra, hogy mindenki és minden az Ő kezében
van. Megszervezte mindkét találkozást, odavezette az embereket. Nekünk meg csak
az a feladatunk, hogy Neki engedelmeskedjünk minden részletben. Jézus egyenesen
azt mondja, hogy ha szeretjük Őt, megtartjuk a paracsolatait- János 14,15. Mondjuk,
ha azt értjük meg, itt az alkalom a
szólásra, akkor vegyünk erőt minden bennünk keringő kifogáson és tegyük meg,
akármilyenek is a körülmények- a többi az Ő dolga. Amikor engedelmeskedünk,
látunk csodákat, úton-útfélen. Egyre
mélyebb lesz Vele a kapcsolatunk, ahogy látjuk a Keze nyomát. Minél mélyebben
vagyunk Benne, minél apróbb részletekig, annál többet és annál árnyaltabban
látunk. Annál jobban egyek leszünk Vele
és részei az Ő világának. A körülményeket meg, ha tiszta a szívünk, nyugodtan
Rábízhatjuk. Aki a
királyok szívét úgy vezeti, mint a patak vizét, az ne tudná az embereket
körülöttünk irányítani?
