Nem csak a királyé

„Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.” Péld 21:1

Néhány napja autónkat szervízbe kellett vinni. Legkisebb fiunk is elkísérte férjemet a mindig izgalmas szerelőműhelybe. Békésen figyelték, amint a férfiak dolgoznak, amikor ijesztő, hangos sziszegéssel egyszercsak szanaszét fröcsögött valami sűrű lé.

Ajjaj, itt nagyobb a baj, valahol csőtörés van! Azaz a pár perces projekt helyett néhány napos javítás előtt állunk. Az autó tehát a szerelőnél maradt, férjem taxit hívott. Beszálltak, és azon gondolkozott, miért is akarta ezt így Isten. Nem  hiányzott a nagyvároson át 80 km taxiköltsége, de nem lehetett mit tenni. Közben felmérte a sofőrt, és beszélgetni kezdtek. Muzulmán származású fiatal férfi volt- még Belgiumból ismertünk muzulmánokat, sőt egy misszionáriust is közülük, mégis ilyenkor valahogy több félelemkeltő gondolat jut az ember eszébe, amikor szeretne bizonyságot tenni. A hátsó ülésen muzulmán témájú prospektusok hevertek. Férjem imádkozni kezdett. Aztán már csak azon kapta magát, hogy egyre mélyebb beszélgetést folytatnak Jézusról. A férfi itta az üzenetet. Kérdezett, hallgatott, érvelt, gondolkozott. Időközben hazaértek. Szép borravalót kapott emberünk, mert azt tanultuk, ezzel a figyelmességgel szíveket lehet megnyitni arra, amit mondunk. Megterhelte a pénztárcánkat a költség, de nagyobb volt az öröm a győzelem és afölött, hogy valaki, aki eddig nem, most végre hallhatta az Örömhírt.       

                                                     .

Eltelt pár nap, elkészült az autó. Együtt mentünk vissza érte. Komoly költségre számítottunk alkatrésszel, munkadíjjal együtt. Nagy meglepetésünkre azonban a szerelő csak annyit mondott: „Ez a mostani javítás nem kerül semmibe”. Hogyan? Miért? Meglepődve állt férjem a helyzet előtt. Ilyet errefelé nem szoktak mondani...De aztán hamarosan megértettük. Hát, persze! A Nagy Tervben biztos az állt, hogy aznap azzal a taxisofőrrel kell megosztani az Üzenetet. Hát, ehhez meg pont annak kellett történie, ami történt. Isten pedig eltörölte a költségünket, kedvességből. Meg talán azért, hogy észrevegyük és örüljünk a Keze nyomának. Újabb emlékeztető arra, hogy mindenki és minden az Ő kezében van. Megszervezte mindkét találkozást, odavezette az embereket. Nekünk meg csak az a feladatunk, hogy Neki engedelmeskedjünk minden részletben. Jézus egyenesen azt mondja, hogy ha szeretjük Őt, megtartjuk a paracsolatait- János 14,15. Mondjuk, ha azt értjük meg,  itt az alkalom a szólásra, akkor vegyünk erőt minden bennünk keringő kifogáson és tegyük meg, akármilyenek is a körülmények- a többi az Ő dolga. Amikor engedelmeskedünk, látunk csodákat, úton-útfélen.  Egyre mélyebb lesz Vele a kapcsolatunk, ahogy látjuk a Keze nyomát. Minél mélyebben vagyunk Benne, minél apróbb részletekig, annál többet és annál árnyaltabban látunk.  Annál jobban egyek leszünk Vele és részei az Ő világának. A körülményeket meg, ha tiszta a szívünk, nyugodtan Rábízhatjuk. Aki a királyok szívét úgy vezeti, mint a patak vizét, az ne tudná az embereket körülöttünk irányítani?