Azoknak a vezetőknek, pásztoroknak, véleményformálóknak,
akik felelősséget éreznek a mai magyar keresztény gondolkodás formálásáért, valamint a következő nemzedékért.
Az oktatás és szülői szabadságjogok és az Emberi jogok védelmében több, mint egy évtizede jogvédőként, tanácsadóként, politikai és egyházi vezetőkkel, intézményekkel dolgozó jogászként és kutatóként, az Education Law Association európai szervezete meghívott tagjaként, most tisztelettel, ugyanakkor határozott elhívással szólítalak meg Benneteket és hívlak a következők imádságos és felelős megfontolására.
Ma Magyarországon a szülők alkotmányos és emberi joga gyermekük edukációjának megválasztására, több területen is sérül- de facto nem létezik. Több súlyos és azonnali választ sürgető aspektusa van ennek a helyzetnek, egészen a büntetőjogi felelősségünk követelte cselekvések ellehetetlenüléséig, de itt csak a lelkiismereti szabadság emberi joga sérülésére tekintsünk.
Évek óta húzzuk a vészharangot amerikai és európai kollégáimmal, megszólítva politikai és -akikkel könnyebben gondoltunk párbeszédet elérn- keresztény vezetőket is.
Ma ismét kötelességemnek érzem a kezetekbe adni ezeket a gondolatokat- új helyzetben lévén, (C.S. Lewis szavaival) ismét „terhes vagyok” a rám bízottak megírásával és elétek juttatásával.
Emberi Jogok. Hány zászlót lengetnek ezzel, és milyen „értékekért”! Az Emberi Jogok mai, teremtettségtől és jogtörténeti alapjaitól elszakadt értelmezése csapdáiról itt nem beszélek (máshol igen). De miközben igaz és helyénvaló vitákat folytatunk a világhelyzetről, az abortuszról, a fogalmak és alapértékek felhígulásáról, és sok egyébről, itt Magyarországon a szülői és intézményi alapvető edukációs szabadságjogok teljes elvonásáról, e minden szülőt és gyermeket érintő veszélyes és káros jogfosztásról, aminek eltűrése összeegyeztethetetlen a felelős szülői-vezetői magatartással, nem esik szó.
Az érthetetlen hallgatást szeretném végre megtörni. Ez a téma ugyanis valamiért elhal minden fórumon, „elegánsan” vagy inkább tehetetlenül hallgatunk róla, vagy elütjük pár ócska -üres és hamis- kifogással, félrenéz az egyébként szálegyenes harcos is, és szemlesütve továbblép. Talán mert „eddig is így volt, megszoktuk?” Valóban. Ezen a területen elmaradt a rendszerváltás.
Pedig Isten ránk bízta gyermekeink nevelését és oktatását (az edukáció szó mindkettőt magában foglalja jogi és nyelvi értelemben is, ezért fontos a gondolatainkat ennek megfelelően újrakeretzni).
Azok is látják ezt (pl. Voddie Baucham, Jr., Charlie Kirk, John MacArthur, Ted Cruz, Rod Dreher1, Kevin Swanson, C. S. Lewis, Kenternich és rengetegen), akikkel egyébként más kérdésekben nagy az egyetértés köztünk.
Amit itt leírok, ’no-brainer’ egy óceánnal arrébb keresztény konzervatív körökben. Valamiért azonban nálunk ez a téma, a gyermekeinket kötelezően érő ideológiai indoktrináció nem elég fontos ahhoz, hogy ugyanezek a körök kiálljanak a szülők alkotmányos (és Istentől kapott ) jogaiért.
Mi a felelősségünk a jövő felé? 1 Móz 5: 6-7- amit mi fáradtan, terhelten, a gyermek maradékát idegenektől és idegen ideológiáktól visszakapva próbálunk megvalósítani.
És mi helyett? „amikor otthon vagy, amikor úton jársz” (!)- …mit jelent ez?-vele jársz az úton, az utadon… merjük érteni? Persze, nem kell mindenkinek az otthonoktatást választani. Mi más van?
Az Újszövetség legdöbbenetesebbje e téren elkerülhetetlen: Róma 1, 20-21… A világmindenség értelmes vizsgálata. Nincs mentség. Éld, menj, mutasd neki, csináld vele, szeretettel kísérd és legyél példa, legyél jelen neki igazi válaszokkal.
De kik válaszolnak a kérdéseire? És mit? Kiket és miket olvas és miből vizsgázik?
A NAT2 világnézete és azok– random egykorúak és felnőttek-, akik egész nap látásunk nélkül körülveszik: jártukban-keltükben ők tanítják a gyermekeinket- mire is? ... A világ értelmes vizsgálata.
A helyzet C.S. Lewist idézve: „Az oktatásnak a Zöld könyv szellemében történő gyakorlati következménye a társadalom pusztulása lesz, amely elfogadja azt.”3 Hogy pontosan mi nálunk “A Zöld Könyv”, ill. az az ideológia, ami a sorok közül társadalmilag kívánatosként ül a gyermekeink tömegének lelkére, itt csak érinteni van tér, nagyon ajánlom ilyen szemmel újraolvasni C.S. Lewis írását, szintén a hazai valóságra vetítve.
Ő egy „ártalmatlan” tankönyvi versike kapcsán húzza meg a vészharangot.4 Olvastátok, értettétek?
„[a tankönyv kiadóinak] hatalma éppen abban rejlik, hogy egy fiúval van dolguk: egy fiúval, aki azt hiszi, hogy az angol leckéjét készíti, és fogalma sincs róla, hogy az erkölcs, a teológia és a politika forog kockán”.5
Érdemes (újra)olvasni ezt a rövid könyvecskét, ennél világosabban nehéz megfogalmazni azt a hatalmat, amit a tankönyvek sorai mögött lappangó világnézet közvetítése jelent.
Láttátok a kötelező és egyetlen NAT-ot? Láttátok a biológia, földrajz, történelemkönyveket? Elnézzük, hogy a Róma 1 „értelmes” szavának isteni tartalmát is a világ szelleme szerint átírva, a gyermekeinket gyakorlatilag formatív éveik teljes ideje alatt, főmunkaidőben, a mentális és szellemi kapacitásuk „prime time”-ját ellopva, indoktrinálják?
Legyünk becsületesek. Tudjuk, hogy nem létezik semleges edukáció, tankönyv és tanterv.
Ha mosolyogva vagy szájhúzva, de némán beletörődünk, hogy „tudományos” az a hit, amit a többség ellenkező bizonyítékok ellenére is magabiztosan annak nevez; ha ezt a -kritikus gondolkodás és a tudományos igényesség alapkövetelményeit félredobó világszellem kedvére újradefiniált- „tudományt” elfogadjuk, és elnézzük, hogy a kötelező tankönyvek a tudományos érvelés alapszabályait felrúgva tényként hirdessék az evolúció-csillagporos, ősrobbanásos hitvilágát, miközben más, egyenrangú tudományos felfedezéseket és érveket, amik a teremtést támasztják alá, sőt, magát Istent is a hittanórák „mesevilágába” száműzik, hogy fogunk ezzel elszámolni magának a Teremtőnek? Tudva azt is, hogy a legtöbb családban ezt helyre se tehetik, mert maguk sem tudják, mi a jelentősége a különbségnek. Tényleg, mi? Ég és föld. Ha egy generáció a saját gyerekeit főállásban odaadja kora ideológiai termékének, a személyes Teremtő, zseniális, szerető alkotó helyett a csillagporos véletlenek masszájaként idecsöppenő identitás agymosásának, akkor miért várja, hogy majd ők úgy tekintenek a magzat életére, mint akinek valóság a 139. Zsoltár?
Ez csak egy példa a sok közül.
Mi is ebben az akváriumban nőttünk fel. Elfogadtuk, van, akit most sem zavar nagyon.
Én is elboldogultam a rendszerben. Igaz, a valódi felfedezés örömét, a szabad gondolkodás és az igazi, saját kérdések kivételes izgalmát ritkán (talán akkor sem az iskolában) éltem át.
De van egy másik világ. Világtenger az akváriumon túl. És aki egyszer belekóstol az igaziba, többé nem megy vissza az akvárium műkoralljai és lélegeztetőgépe világába. Ha láttad az aranyat, nem vonz többé a festett műanyagékszer. Melyiket akarjuk a gyermekeinknek adni?
A mai magyar iskolarendszerben nemlétező fogalom a tanrendi szabadság és a nevelés megválasztásának szabadsága. Pedig a szülők alkotmányos joga a gyermekeik számára adandó edukáció (nevelés) megválasztása6.
A (valódi) emberi jogok7 (szülői és lelkiismereti szabadság elsősorban) és a jelenlegi egyetlen és mindenkire kötelező alaptanterv, az Istent feledő „tudomány” tankönyvi ideológiája közt feszülő összeférhetetlenség és az, hogy a szülőknek de facto nincs joguk a gyermek nevelésének megválasztására sem rendszer-, sem egyéni szinten, sürgős beavatkozásra hív bennünket.
Istentől kapott emberi jogunk, alkotmányos alapjogunk, amiről beszélek. Számos nemzetközi Charta, egyezmény kötelezi erre az államokat8,, mégis, ez az alkotmányos jog ma nevetséges és deklarált módon egyenlővé van téve az iskolák közti ’szabad’ választással, ami az edukációs szabadság fogalmának kiüresített maszkja.
A nevelés (edukáció) megválasztása ennél sokkal több. És ezt kevesen értik úgy, ahogy Isten adta.
Másfél évtizede segítek keresztény, felelős szülőket, akik közül sokan épp azért, mert ebben inkább Istennek akartak engedni, mint embereknek, végül kényszerből elhagyták a hazájukat, hogy alkotmányos jogukkal élve, a gyermekeik iránti felelősségüket bibliai hitük szerint megélhessék.
Annyiszor suttogtunk, kopogtattunk udvariasan, miközben ébredésért fohászkodtunk.
Elmentünk az OH elnökéig. A Köztársasági elnökig. Az Alkotmánybíróságig. Elmentünk Strassbourgig. Csakhogy közben felnőttek a gyerekeink. De nem minden gyerek nőtt még fel. Ezért szólok most hozzátok.
Bűnbánat és ébredés szükséges, és elsőnek azok közt, akik befolyásolják a bibliai értékeket valló keresztény közösséget, a szülőket, tanárokat, akik szívből kereszténynek vallják magukat.
Nem véletlen ment el pl. a Romeike-ügy9 egészen az USA legfelsőbb bíróságáig, ahol végül világnézeti üldözöttekként menedéket kaptak Németországgal (!) szemben10.
Utaltam Charlie Kirk-re. Mostanában sokat beszélünk róla, érvelünk az Igazság nyílt hirdetése mellett. Ez jó. Nézzétek meg, mit mond Kirk az otthonoktatásról. Nem ígérem, hogy könnyű lesz meghallani, de bár meghallaná valaki! Ne mondjuk, hogy nekik más, könnyű. Azért más, mert ott már a 80-as években elkezdték a küzdelmet a szülői jogokért az oktatásban-nevelésben. Akkor tartott ott USÁban a szabadság ezen a területen, mint most itt (vagyis sehol). Azóta kutatások tömegei és az egyetemek felvételi statisztikái is igazolják, hogy a bátorságnak, a szülői (tanítói) felelősség felvállalásának felbecsülhetetlen gyümölcse van mind akadémiai, mind egyéb tekintetben.
Európában, és köztük egyik legrosszabbként Magyarországon újra és újra kidobásra kerül a szülői szabadság és felelősség témája az oktatás területén. Meggyőződésem, hogy ami itt ma van, az a szabadságtalan sorvadás (igen, J. A. után), nem kedves Istennek.
Miért várjuk, hogy ne a ’pogány körüllakók bálványait’ kövesse a jövő nemzedék, ha idegen ideológiák kezébe tesszük őket, hogy helyettünk ’prime-time’ tanítsák?
Mielőtt rádobnánk, hogy lehetetlen: nem az.
Vannak olyan országok, körülöttünk is, ahol az iskolák szabadon minimális alapkötöttség mellett alakítják az iskolák tanmenetet, akár bibliai alapú és kritikus gondolkodást tanító igényes tudományszemlélettel. Van sok ilyen tanmenet. Kész van, örömmel átadják, sőt, megvan a használati jogunk is rá. Át lehetne venni, hazára szabni.
Csakhogy nálunk nincs választás.
Jó nekünk a csillagporos, istentelen. Tényleg? Miközben jogunk lenne az Igazit választani?
Mi 2012-ben megléptük. Megértettük, féltünk, belevágtunk, elbátortalanodtunk- szélmalomharc volt-, kértük, hogy legyen elég az a kis lisztünk és olajunk, ami van. És megtette. Megajándékozottak voltunk, de bátrak is. Lépésről lépésre. Hatalmas kézzel. Meggyőződésem, hogy aki kér, az kap- ebben is. De sokan elhagyták az országot ezért a szabadságért. Óriási veszteség.
Túl kevesen állnak fel azok közül, akiknek kellene. A véleményformálók, a vezetők közül szinte senki. Kevesen néznek szembe ezzel a kényelmet felforgató felelősségünkkel. De ez nem jelenti azt, hogy nem Isten szólít rá. Nyissátok ki a szíveteket.
Beszéljen Ő, a Teremtő velünk a gyerekeinkről, erről. Ha őszintén tesszük fel a kérdést, Ő őszintén fog válaszolni.
Annyi fontos dologra jutott az alázatunkból, igyekezetünkből, hitünkből. Ne álljunk meg ez előtt a fal előtt se. Ezen a különösen fontos területen ébredésre van szükség, meggyőződésem, hogy sürgősen.
Mindezekről napokat tudnék mesélni, több évtizedes küzdelem -nem csak az enyém- van ebben a pár sorban. Sorsok, bizonyságok, drámák, győzelmek.
Mert ha egyszer kirepül a sas a ketrecéből és rácsodálkozik a hófödte hegyvonulatok varázslatos gazdagságára, nem lehet többé elhitetni vele, hogy jobb neki a rácsok között. De ahhoz előbb ki kell mernie lépni a hamis biztonságot jelentő rabságából.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összegzés:
Magyarországon ma nincs szabadság a tanterv, az intézményi és a szülői szintén az oktatásban. Sérül a szülők ehhez kapcsolódó emberi joga és a lelkiismereti szabadság az oktatásban.
Felelősségünk a gyerekek és családok érdekében megtenni, ami ránk bízatott ez ügyben.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Imádságom, hogy a sok mennydörgés és villámlás közt meghalljuk Isten hívó szavát a gyermekeink jövőjéért.
Őszinte tisztelettel
Dr. Tölgyes-Busz Emese
Isten gyermeke, édesanya, jogász, tanár, az Alliance Defending Freedom Intl. külső munkatársa, a HomeSchool Legal Defense Association (HSLDA) európai vezetői testület tagja, jogi tanácsadója, az Education Law and Policies Association (ELA) meghívott tagja, a Christian Embassy brüsszeli képviselete munkatársa
Linkedin https://www.linkedin.com/in/emese-tolgyes-busz/
Brüsszel, 2025. november
1Rod Dreher, Live Not by Lies- magyarul Ne élj hazugságban- MCC, 2022
2 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv
3„ The practical result of education in the spirit of The Green Book must be the destruction of the soiety which accepts it. » C. S. Lewis: The Abolition of Man p. 27
4C.S. Lewis: The Abolition of Man
5 „The very power of G. and T. (a tankönyv kiadói) depends on the fact that they are dealing with a boy: a boy thinking he is ’doing’ his ’English prep’ and has no notion that ethics, theology and politics are all at stake”- im p. 5
6Alaptv. XVI. (2)
7 Az emberi jog alapja a természetjog, ami a teremtettségből fakad- jogtörténetileg is.
8Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ, 1948) 26. cikk 3, EJEE 1.sz. Kieg. JK, 2. cikk, Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezmény 18.cikk (1) és 29. cikk (1) c, és mások
9Romeike vs. United States No. 12-3641 (6th Cir. 2013) Az ADF Legal szervezet képviselte a családot, munka- és hittársaim, akikkel együtt küzdünk a szülők és keresztények jogaiért.
10Németországban annyival jobb a helyzet, hogy ott lehetséges saját tanrenddel iskolát alapítani, ami eltérhet a nemzetitől alapértékeiben is, lehet pl. teremtésalapú, összevetheti tudományos igényességgel a fiatal föld elméletet az evolúciós milliókkal, stb. Szabadon választhat ilyen iskolát a szülő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése