2018/3: Tumacácori-a vérbeli vadnyugat, apacsok és a „véres Hold”

A mexikói határ közelében, a Sonora sivatag kellős közepén telepedtek le a spanyolok a király parancsára az 1700-as évek végén. A környéken több ilyen misszió is van, pl. Tubac, vagy a San Xavier templom és iskola. Szemet melengető látvány a sivatag közepén egy-egy ilyen oázist látni, fehérre meszelt vályog templom, gondozott gyógynövénykerttel és gyümölcsössel, ahol a hazai (mármint spanyol) gránátalma és a barack terem, és mellette kis iskolaépület. Aztán a nagy semmi, esetleg még néhány helyi indián sárkunyhó kaktusztetővel. 

A templom belseje. 

Szószék, oltár

Tumacacori különösen megragadott a története miatt. Itt is felhúzták nagy munkával a templomot Padre Kino vezetése alatt, aki anno hadvezér, stratéga és lelkész is kellett, hogy legyen, na, meg a túlélés művésze. 

Ocotillo a sivatagban

Vályogkunyhó Ocotillo tetővel.

A helyi Homeschool Coop kirándulása

A helyi Tohono O’odham törzs (a Pima és a Papago indiánok közös törzsi neve, „sivatagi nép”) békés tagjaival dolgoztak, akik közül legtöbbet „meg is tériitettek”. 

A Tohono O'odhamokról később még iirok.

A király részéről egyébként ezek a missziók a katolikus tagok létszámának növeléséről- adófizetők szerzéséről- szólt, de ez nem minősiti a helyben dolgozó lelki emberek munkáját, akik ettől még lehettek őszinte hívei Istennek.

 Mindenesetre tiszteletre méltó az elszántság és a kitartás, amivel mindezt több, mint egy évszázadon át tették, mielőtt végleg kivonultak volna az apacsok egyik kegyetlen támadása után. Ők ugyanis nem álltak be a békés Pima társaik mellé, hogy megtanulják, hogy zabolázzák meg a vad sivatagi homokviharok és szárazság uralta földet (ami inkább kőtörmelék, mint a klasszikus értelemben vett termőföld), ahol egyébként a kaktuszok változatos fajtái mellett nem nagyon termett semmi. Helyette inkább néha gyilkos portyákat rendeztek ide, amikoris nagyjából kiirtották a telep lakosait, helyieket és betelepülteket, gyerekeket, papokat, mindenkit, aki élt és mozgott, és a felhalmozott élelmiszer-készleteket elrabolták. Végül aztán feladták a missziót, és maradt

néhány épület, a gyümölcsös és a gyógynövénykert. Tele izgalmas múlttal, lélegzetelállító történetekkel.             

Igaz, itt a történelminek nevezett múlt rövidségén az európai szem leginkább mosolyog, de ez valami olyasmi, ami valóban különleges, és amit nem találsz meg otthon, a zsúfolt, egymásra halmozott történetek Európájában.

A Blood Blue Moon pedig 152 éve volt utoljára, ez a kép reggel 6 körül készült.

Ajánló: A következő cikkekben a mexikói túránkról és a Tohono O’odham törzs 3 napos rodeójáról és Pow Wow-járól lesz szó.